Péntek 2011/05/13

Eljött a nap. Felmentem Pestre és utazok a bajnoki városba.
Pesten találkoztam Mohival és Lasztival. Együtt mentünk ki a Ferihegyre. Ott voltak már egy páran és egymás után mindenki érkezett.
Check-In, hátrafele és vártunk a gépre....gyorsan még egy pár régi sztorik a katasztrofa-Dirk és a péntek 13. miatt... de csoda- nem történt semmi, és pont 13.20kor értünk a bajnoki földre.

Itt szétvált a csapat. A legtöbben mentek a belvárosi szállóba. Laszti, Mohi és én, mi még mentünk a Geschäftsstelle felé.

Gyorsan bejelentkeztünk Petránál, hogy megérkeztünk, beszéltünk is Melanieval és mentünk a Fanshopba. De ott már nem lehetett kapni semmi. Főleg az nem, ami Dzsodzso kérte. A Shop kb. olyan volt, mint régen NDK-ba….üres és stresszes, morgós eladók!

Na jó…bajnoki pólók még voltak. Az is valami. Most jelentkezet Petra és mentünk fel hozzá.
Rövid beszélgetés és itt fent is lehetett érezni...mindenki csak boldog.
Most tovab mentünk a stadion melletti Fanshopba, de itt se kaptam semmit. Szóval ráértem az első “bajnoki sörre” a “bajnoki stadion” mellet , a Strobelsbe.
Utána mentünk a Sport-Hotelbe. Kis felfrissülés, a mellette levő Pennybe bevásárlás és már is jött a “csorda”. A szálló mellet foglaltam 3 Bowlingpalya. Jó kis hangulatba dobtunk a golyókat és egyre jobb lett e kedvünk. Egy pár főre még annyira tetszed hogy még pluszidö kértek.

De most jött az idő és mentünk tovább a Subrosaba. Ott már várt ránk Steph a schwatzgelb.de-től. Egy pár sörrel együtt  ünnepeltünk a bajnokot és a bajnoki szurkolókat, csak így rohan az idő. Mert még menni akartam a Kaktusfarmba, azért valamikor éjfélkor indultunk el. Eleget kerestük ezt a helyet és csak egy Taxi segítségével találtuk meg. De sajnos itt már vége volt. Na jó, akkor Mohival még sétáltunk a belvárosa és beültünk egy kocsmába ahol söröztünk.
Utána sétáltunk a szálló fele és nyugovóra tértünk. A szombat elég szűkre volt betervezve!

Szombat 2011/14/05

Reggeliztünk és Taxival mentünk a bajnoki szül. helyre- a BORSIGPLATZ! Itt már vártak ránk Diniek. Együtt mentünk a Dreifaltigkeitskirchebe. Gyorsan bejelentkeztem Thomasnál, hogy megérkeztünk és indulhat az Internationale Fanclub Találkozó (IFC)...Még a papokkal kell beszélgetni, hogy kell köszöni magyarul és kezdték.
Az összes fanclubok visznek be a zászlók és elől leteszik. Amúgy nem vagyok ilyen templomos, de amikor énekelt egy kis csaj a “Im Jahre 1909-da wurd ein Stern geborn..” akkor olyon libabőrös lettem.
Ès végig így marad. A végen még együtt énekeltünk a himnuszunk “Wir halten fest und treu zusammen”….az tényleg nagy volt. Parádés!

Most 2 felére vált a nagy csoport és a Borsigplatzon mentünk egy pár helyekre, ami a Borussia történetében fontos. Egy pár sztorik, közbe megismerkedtünk sok külföldi szurkolókkal.

Mindig azt hittem, hogy mi magyarok vagyunk hülye, de csak addig meddig megismerkedtem Dave-vel. Ausztráliából jött. 30 óra repülés és minden jegy nélkül. Nem normális, ugye?
A Walk-of-Famen sétáltunk a belvárosba. Most el kellet köszöni a masikoktol, mert a Fanprojektnél már vártak ránk a más Fanclub rész és Günter. Gyorson itták még egy sör és mentünk a stadion felé. Az nem volt ilyen egyszerű. Olyan sok emberek…Kb. Ilyen volt, mint 2006-ba a VB-elődöntőn. X-ezer fekete-sárga és mindenki ünnepel. Elképesztő!
Még gyorsan bementünk a freibadra. Olaf ott volt és vele még gyorsan váltottunk egy pár szó. De most irány be a stadionba. Az is egy kicsit nehezebb volt mint mindig. Olyon sokáig meg nem kellet, mire betérek a stadionba. De sikerült és egyből bementünk a Block 14-be. Nem akartam semmiről se lemaradni. A libabőröm meg mindig megvolt. Most jött az első szomorú pillanat. Dede volt az első a pályán, az egész stadion felállt és tapsolt. Ö egyből beszalad, mert nem bírta visszafogni a könny. Igazán Leonardo...mi se.
A csapatok melegítenek és a szurkolók csak buliznak. 15.15órakór a következő szomorú percek. El kellet búcsúzni Nuritol és Dedetöl. Nurinál még elég nyugodt voltam, de Dedenél mar aszem senki se bírta. Mindenkinél eset ki a könnyek a szeméből. Köszi szépen Leonardo! 13 év igazi hűségért!

Kezdik a meccs, de arról csak egy valamiről fogom írni. Már 2-1 az állás és kapunk egy 11-es. Az egész stadion akarta, hogy Dede rúgjon, de ő nem akarta.
A csapat erőltette. Kihagyta a 11-es, de jó hogy, könnyes szemmel nem lehet gólt rúgni!

Vége és jöhet a buli. Sajnos pár támadnak a pályára. A biztonsági örök még próbáljak visszatartani ezeket az IDIOTÀKAT! Köszi srácok, elloptatok tőlünk ez a élmény a csapattal együtt a Südnel ünnepelni a bajnoki cím. Ahhoz csak egy szó lehet mondani: HONKS !

Akkor is ünnepeltünk. Mire elcsendesedett lent a helyzet akkor a mieinkből is egy páran le mentek a pályára.
Mi még addig néztük a videó falon mit művelt a csapat Aki Watzkeval. Röhögtünk egy jót.
Most mentünk a szálló fele, mert annyi sörzuhany kaptam, és kellet átöltözni. Az U-Bahnal olyon hangulat volt. Hihetetlen. A szálló után visszasétáltunk a hauptbahnhof fele. Közbe még egy töröknél ettünk egy nemzeti étel. Bátor voltunk és kértünk csípőset. Nekem pont jó volt, de Swen és Günter nagyon harcoltak vele.
Most kikísértük Güntert a vonathoz. Mindig nehéz tőle elbúcsúzni. Haver többször jönnék, ha lehet.
Most irány a Kaktusfarmba. Egy újra kis keresés után megtaláltunk és kezdhet a IFC második rész. Zotyival gyorson kerestünk Thomas és átadtuk neki a mi sálunk. Köszöntünk a tervezés ez a nagyon jól sikerült találkozón.
Egy jó HUMBA után kezdett az együttes. Élő zenével buliztunk. Többször voltam kint és beszéltem svájciakkal, dél-tiroliakkal, belgákkal. Sebastian Walleit is jött. Ö vele beszeltem egy kicsit Dynamorol. Ö régen ott dolgozott. Érdekeset hallottam.
A szomszéd kocsmába ünnepeltek a Desperados Fanclub. Bengaloval és kezdtek randalírozni. Most jöttek még kb. 100 ember hozzájuk. Igaz nem voltak meghívva, de zöld ruhával, sisakkal gyorson megnyugodták az emberek.
Feri (heffnerpityu) nagyon csodálkozott, hogy működik Németországban ilyen dolgok. MO-on máshogy megoldanak a rendőrök ilyen problémák.
Bent már nagyon nagy hangulat volt. Az összes Süd számok énekeltünk. Egy élmény a saját szurkolókkal ünnepelni a bajnokság.
Nagyon repült az idő. Elköszöntem a tervezőktől és megbeszéltünk, mikor legközelebb jövök, akkor találkozunk. Már örülök a Lindemannra.
Sétáltunk vissza a szálló fele. kb. egy 40 perces séta várt ránk. A városba még mindig ünnepeltek mindenki. Azt hiszem nem sokat aludtak a hétvégen. Mire visszatértem a szállóba egyből feküdtem le. Nem is lehetet beszélgetni, mert nem volt hangom.
Valamikor hajnalba hívott Swen. Mert a szobának csak egy kulcs volt, kellet le menni és beengedni. A lépcsőházba feküdt egy srác, aki kizárta magát. De nem zavarta, akkor ott aludta tovább. Egy jót röhögtem mikor ott elmentem.

2011/05/15

Valamikor keltünk és mentünk reggelizni. Próbáltunk beszélgetni, de nekem nem volt hangom és így nem értette senki, mit akartam mondani. Gyors felfrissülés, pakolás és mentünk a belvárosba. Ott kerestünk egy kocsma. A Thüringerbe mentünk és Laszti felhívta Zlotyit. Dél körül érkeztek ők. is. Egész nap ott ültünk és mindig kis csoportként mentek nézelődni. 5 főnek volt szerencse, mikor ki értek a Ostwallra, pont ott ment a bajnoki csapat el.
Most jött az idő is, mikor nekünk menni kellet a pályaudvarra. Menni??? Inkább a tömeggel együtt valahogy kijutottunk.
Kerestünk a vonatunk és mentünk Holzwickede fele. Ott megérkezve annyira ömlött az eső, hogy a kis szakaszon a busz fele, teljesen átáztunk.
A reptéren már vártak ránk Diniek. Most a szokásos, Check-In + Security. Hátul még ültünk egy kicsit és beszélgettünk.
Amúgy mehetünk haza, de nem jött a gépünk. Mh...katasztrofa-Dirk??? De nem volt nagy gond. CSAK egy fél órával később mentünk el, és a pilóta annyira hajtotta a gép. 21.10-kor voltunk MO-on. Elköszöntünk egymástól és mindenki ment haza fele.
A barátom is jött értem, és 0.30kor én is itthon voltam. Még gyorson mutattam Mohinak a szoba és mentem én is aludni. De előtte még öleltem a 2 lányomat.

Élmény:

Kivéve egy kis problémával szombaton, hatalmas túra volt. Tele vagyok élményekkel és örülök, hogy új arcok megismerkedtem. Azt hiszem minden
normál BVB szurkoló tudja, hogy a következő szezon sokkal nehezebb lesz, de akkor is örülök neki.
Nagyon szépen köszönöm azoknak, akik segítettek a tervezésbe. Külön nagyon köszönök Petrának és Melanienak. Ők mindig segítenek a külföldi szurkolóknak és mindig kitalálnak v.mi nekünk.

KÖSZI PETRA, JENS, MELANIE és SEBASTIAN!

Még egy külön szó a Fanclub Revierfreunde87-nak. Nagyon jó volt ez a Tali, és örülünk hogy részt vehettünk. Szépen meg volt tervezve és sok új kapcsolatok jöttek össze.

Na...nekem most kezdődik a nyári szünet és nagyon várok az új tervre, főleg a BL-sorsolásra. Akkor tudom, mikor mehetek újra a BAJNOKI stadionba!

HEJA BVB! HEJA BVB FANCLUB UNGARN!