Történetem talán ott érdemes kezdeni, hogy utoljára több mint egy éve, a Freiburg elleni centenáriumi találkozón voltam Dortmund meccsen, de talán megbocsátják ezt nekem a társak, hiszen első a családom.
Az elmúlt egy évben több útra is szerettem volna menni, de végül mindig úgy hozta az élet, hogy kimaradtam belőle, viszont a derbyre már jó előre készültem, és jó előre elhatároztam, hogy most bizony ott kell lennem a szentélyben.

Még szerencse, hogy nem csak én, hanem még másik 36! társam gondolta így, ami viszont több mint kellemes érzés.

Ahogy a létszámunk is minden eddiginél több volt, az utazás szervezése is minden eddiginél több feladatot jelentett. Kezdve a jegyrendeléstől, a szállás, utazás, programok leszervezéséig.

Hála Petrának és a Fanbetreuung csapatnak a jegyeket megkaptuk, így következett a busz és a szállás leszervezése. A szállás nem volt egy könnyű feladat, hiszen már szabad szállás is alig volt, ráadásul ennyi embernél már különböző igények merülnek fel, amiket menet közben igyekeztem teljesíteni. A szállás végül rendben volt, pár apróságtól eltekintve, amire előre nem lehet felkészülni.
A busz szervezésénél az ár mellett a legfontosabb természetesen az volt, hogy meleg legyen a buszban. A centenáriumi utazásunk során tapasztaltak nagyon mély nyomott hagyott sok emberben, de örömmel tapasztaltam, hogy végül nagy többségük most is ott ült, az ezúttal már kényelmes, és fűtött buszon!
Program gyanánt a schwatzgelb.com egyik szerkesztőjét Stephant kerestem meg, hogy mi lenne, ha találkoznánk velük, és készülne az utazásunkról egy kis írás. Hála Stephannak, ez végül egy egész nagy nemzetközi találkozó lett, ahol Lengyelek, Skótok, Norvégok és Belga drukkerek is jelen voltak.

Minden készen állt tehát arra, hogy nekivágjunk a Dortmundnak, és élőben nézzük meg a 137. Ruhr-derbyt.

Február 3. (csütörtök):
Az indulás napja, végre ez is elérkezett. A találkozó 19:45-re lett megbeszélve, az indulás pedig 20:00-ra. Az első meglepetés mindjárt 20:00-kor ért, hiszen a busz időben eltudott indulni. Még a sarokig sem értünk, szisszentek a sörök, nyílt a Jager.
A busz jó tempóban haladt, és először Bábolnán álltunk meg, ahol nyolcan csatlakoztak, majd később Győrben, ahol hárman szálltak fel a buszra, ezzel teljessé vált a mezőny.

Az út alatt remek hangulat volt, egyetlen apróbb malőr történt, az egyébként antialkoholista Pókmalac jóvoltából, aki csak úgy vedelte a Jagert, aminek meg is lett később az eredménye, így egy új becenevet is kapott, nevezetesen Pókróka.
Ettől eltekintve minden rendben ment, a buszon meleg volt, a sör és Jager hideg volt, a hangulat pedig egyre csak emelkedett.

Február 4. (péntek):
Ahogy az várható is volt, a társaság hajnal tájt kidőlt a fáradtságtól, és kicsit mindenki elszenderedett. Reggeli ébredésünk után újra a sörökhöz nyúltunk, és szolid mértékben alapoztunk az estére.

A vártnál egy picivel később 12-re értünk Dortmundba (mivel a busz csak 100km/h-val mehetett), de a tervezett programot ettől még tartottuk.
Irány a MEGASTORE!

Én magam már számtalanszor jártam itt, de mindig vannak új és új arcok, akik csodálkozva már-már áhítattal lépnek be ide, és költik el az útra szánt pénzük 120%-át.
Volt olyan, aki csak egy hűtő mágnest szeretett volna venni, de végül 60€-t fizetett, volt olyan, aki mezt akart venni csak, de végül kabát, pulóver, sapka, sál került a szatyorba, és így tovább.
Összességében ismét egy kisebb vagyont hagytunk a fanshopban, de ezt ahogy mindig is, most sem sajnálta senki, és boldogan vette fel mindenki az újonnan vásárolt ereklyéket.

A vásárlás után a szálláshoz mentünk, ahol rövid adminisztrációt követően átvehettük a szállást. Sok időnk nem maradt, hiszen még a városba is be akartunk menni, így 30 perce maradt mindenkinek, hogy kicsit rendbe hozza magát.

A megbeszéltek szerint 14:30-kor nekiindultunk Dortmund belvárosának. Rövid séta után megérkeztünk a vasúthoz, majd egy fotózás után az S1-el bementünk a Hauptbahnhof.
Itt már várt ránk Dirk és Swen, és együtt mentünk be a városba, hogy egy másik nagyobb csoporttal Szabiékkal is találkozzunk.
A Fanshop melletti kocsmában rájuk is akadtunk, aztán elindult a 37 fős tömeg, hogy meghódítsa a stadiont is.
A belvárosban elkészült a nagy közös fotó, majd kisebb logisztika után mindenki felszállt a stadion felé haladó metróra.
A stadionhoz érve két dologra lettem figyelmes:

- Itt még mindig rend van a pályák körül, itt még mindig utazhatsz az ellenfél szerelésében a metrón, sétálhatsz a stadion környékén az ellenfél szerelésében, sörözhetsz ott ahol a tömeg, és kisebb-nagyobb zrikán kívül nem lesz semmi bajod.

- A rendőri intézkedés és felkészültség több mint remek. Rengeteg rendőr, kamera, készenléti kocsi, és semmi balhé, köszönhetően annak, hogy a legkisebb zajongásra,  hőbörgésre, vagy akcióra egyből ott termett 10-20 rendőr, akik előbb szép szóval, majd később gondolom más eszközökkel is, de megkérték a társaságot, hogy ezt fejezzék be.

Ez persze nem azt jelenti, hogy ne énekelt volna a tömeg, ne lett volna jó hangulat, sőt. A hangulat remek volt, és mi is csak azt vettük észre, hogy hiba nélkül tudunk közlekedni, és nem kell félnünk semmitől.

A Rote Erde stadion melletti sörözőbe volt megbeszélve a találkozó, és mivel kicsit előbb érkeztünk, egyből elfogyasztottunk pár sör-bratwurst párost. Ez még mindig isteni!
17:30-kor aztán Stephan is megjelent, és vele együtt jó pár külföldi drukker. Gyorsan a tettek mezejére léptünk, és többen is beszélgetni kezdtünk Skót, Lengyel és Norvég drukkerekkel.

Én magam mindig is csodáltam a Skót drukkereket, így leginkább velük beszéltem.
A beszélgetés után aztán Stephan jelezte, hogy menjünk ki a stadion elé, ahol előbb elkészítik a közös fotót, majd interjút kell adni a BVB Total-nak. Tőlünk Dirk lett kiválasztva, aki már előző nap a WDR-nek is remek interjút adott, így már tudta, hogy mit kell mondani.

Az interjúk után aztán a stadionhoz vettük az irányt, itt azonban kicsit szétváltunk, hiszen a csapat egyik része befelé, a másik része pedig az érkező vendég drukkerek felé vette az irányt.
Kis idő után aztán mind a stadionba jutottunk, ahová ismét csak pillanatok alatt beengedtek több száz embert, nem volt fennakadás, nem volt tolakodás, de persze volt beléptető rendszer, normális biztonsági őr, és nem 1 kiskapu volt nyitva, ahol tuszkolták befelé az embereket.

A stadionban aztán sajnos külön helyre kellett menni, én, Gery, Dirk és Swen a Süd-re, a többiek pedig a 82-es Blockba.
A Südről aztán jól láttuk, amint kirakják a Magyar zászlót.
A mérkőzésig még volt hátra több mint egy óra, de ahogy az lenni szokott, a SÜD már tele volt.
Szépen csordogáltak a percek, aztán jöttek a csapatok melegíteni, majd jött a bemutatás, és végül érkeztek a csapatok.

Ahogy azt sokan várták, az első percekben szinte neki estünk az ellenfélnek, 7 perc alatt már 3-0 lehetett volna, ám Neuer mindig a helyén volt.

Aztán később is akadtak még bőven helyzetek, de a második félidő 60. perce körül mondtam is valakinek, hogy itt nem lesz gól…sajnos igazam lett, pedig még a vége előtt egy picivel is volt helyzetünk, de Neuer vagy a kapufa mindig kisegítette a kékeket.
A vége így 0-0 lett, én pedig úgy éreztem magam mint a sportoló, aki felkészül a nagy küzdelemre, már alig várja, hogy végre bizonyíthasson, ám végül lefújják az egész eseményt, a sportoló pedig ott marad tele erővel és várakozással.

A lelátóról távozva találkoztunk a többiekkel, akik hasonlóan festettek. Dühös, mérges, ideges és szomorú embereket láttam, akik nem értették, hogy nem nyertük meg ezt a meccset 2-3-4 góllal.
A mérkőzés utánra egy nagyobb ünneplést terveztünk a városba (többek között a fanclub találkozó is ott folytatódott volna), de nem éppen meglepő mód erre már nagyon kevés embernek volt kedve. Pontosabban ünnepelni senkinek sem, de páran azért még fogtuk magunkat, és bementünk a városba, hogy együnk és igyunk valamit, a többiek pedig Dirkel hazafelé vették az irányt.

A városban az evés-ivás közben aztán még jól kibeszéltük a meccset, nevettünk és viccelődtünk egy sort, ami kicsit oldotta az emberekben felgyülemlett feszültséget és mérget.

Február 5. (szombat):
Fél2 körül visszaértünk a szállásra, ahol mindenki ágyba vetette magát, hiszen reggel még hosszú út várt ránk.

Reggel 7-kor ébredtem, majd 7:30-kor a két álomszuszékot is sikerült felverni, hogy együtt nevessünk az RTL-en futó egyik műsoron.
8:00-ra volt megbeszélve az indulás, ám előtte még a szobákkal kapcsolatban volt kisebb probléma, amit aztán azért sikerült rendezni. Végül 8:15-kor elindultunk haza.

Az út első felében nem éppen volt toppon a hangulat, mindenki próbált pihenni még egy kicsit, és megemészteni az előző napi mérkőzést.

11:00 körül aztán megálltunk egy kicsit felfrissülni, és úgy döntöttünk, hogy jó ötlet lenne kicsit mozizni, így az útra hozott DVD-k közül a Másnaposok (Hangover) című filmre esett a választás.
Jó döntés volt, a csapat egy emberként nevetve nézte végig a filmet, ezzel kicsit javítva a hangulatot. Később az Én és én meg az Irén (Me, Myself & Irene) című Jim Carrey film jött, ami ugyan már kevesebb embernek tetszett, de a jó hangulat megmaradt.

Rövid pihenők és a filmek után aztán egy 1995-ös mérkőzés megtekintése következett, nevezetesen a Dortmund-Lazio UEFA kupa visszavágója. A mérkőzésen ugye 2-0-ra nyertünk, és bár az eredményt mindenki tudta, nagyon jól szórakoztunk.
Persze köszönhető ez talán annak is, hogy közben megtudtuk, hogy mik lettek a délutáni meccsek eredményei. A Bayern és Kusen veresége majdhogynem feledtette velünk az előző napi 0-0-at.
Az út utolsó harmadában még a tavalyi év szezon összefoglalóját is megnéztük, hogy aztán előbb Győrnél, aztán Bábolnánál, majd szép lassan Budapesten is leszálljon mindenki, és hazafelé vegye az irányt.

Én maradtam utoljára, és rövid kis takarítás és rendrakás után én is elköszöntem a sofőrünktől, akivel az út alatt minden rendben volt.

Összefoglalva ezt az utat, egy remek hangulatú és remek társasággal sikerült utazni, köszönöm mindenkinek aki eljött, és részt vett rajta.
Köszönöm Stephannak, hogy sikerült összehozni ezt a felejthetetlen találkozót, és bár az ajándékot elfelejtettem átadni, remélem legközelebb erre is sor kerül majd.

És köszönöm még mindenki másnak is (Dirk, Laszti, Sádzsi, Dini, stb), akik így vagy úgy, de segítettek összehozni ezt az utat. Tényleg csak egy fránya gól hiányzott, de ezt még én sem tudtam leszervezni.

Remélem legközelebb is ilyen sokan (vagy még többen) tudunk utazni, és szurkolni, mert nagyon jó érzés egy ilyen nagy családhoz tartozni.

Heja BVB Fanclub Ungarn!