Szeptember vége felé szólt Sádzsi, hogy készüljek, mert november elején menne pár napra melózni Hannoverbe, amit összeköthetnénk egy Hannover-Borussia Dortmund meccsnézéssel.
Nem kellett sokáig agitálni, hiszen a munkahelyemen még 9 nap szabival rendelkeztem, így hát kivettem egy hét szabit és elkezdtük szervezni az utazást.
A szokott hivatalos úton három jegyet igényeltünk. Terveink szerint Sádzsi húga is velünk tartott volna.
A találkozó kezdési időpontja november 7.-ére vasárnap délután fél 4re esett. A meccs előtti héten visszajeleztek Dortmundból, hogy az általunk igényelt jegyeket megkaptuk.

Innentől kezdve már csak egy kérdés maradt, hogy hol vegyük át őket.

Sádzsi végül is arra a hannoveri címre küldette, ahogy megszálltunk kint tartózkodásunk alatt.
Egy héttel az utazás előtt derült ki, hogy Sádzsi húga mégsem tud jönni, mert közben állást kapott. Elkezdtük keresni a harmadik jegy gazdáját. Sajna Dini hiába szeretett volna velünk jönni, de rengeteg melója miatt nem tarthatott velünk.

Sádzsi kint tartózkodó munkatársa viszont vállalta, hogy velünk tart a meccsre, nehogy kárba vesszen a jegy.
Az utazást megelőző este még felhívott Sádzsi, hogy tájékozódtam-e a kinti időjárási viszonyokat illetően? Rögtön megnyugtattam, hogy sehová nem utazok el felkészületlenül és be volt már készítve a nagykabát is. Hiába volt itthon közel 15 fok, de Hannover északabbra van és pont lehűlést is jeleztek.

November 6.-án délután, illetve kora este nekem még jelenésem volt két női NB I-es kosár meccsen, mint statisztikus és tudósító. Miután végeztem dolgaimmal, futás haza és a népligeti buszpályaudvarra. Innen indult ugyanis a buszon este 10 kor Veszprémbe Sádzsihoz.
Pár perccel éjfél után megérkeztem Veszprémbe, ahol kb. 10 perc várakozási időt követően találkoztam Sádzsival.

Kocsiba pattantunk és irány Hannover. Nagyon sima utunk volt, szinte semmiféle akadályokba nem ütköztünk. Regensburgig a szokott úton mentünk, majd a GPS segítségével északnak vettük az irányt. A volt kelet-német területen keresztül közeledtünk úti célunk felé. Pár rövidke megállást (tankolás, kávé és WC szünetet) iktattunk a majd 1200 km-es útba. Reggel 11 felé megérkeztünk szálláshelyünkre Martinhoz Hannoverbe.

Martinról annyit kell tudni, hogy ő Sádzsi kinti anyacégének a karbantartója. A szállást pár embernek nem kell bemutatni, hiszen már ti is laktatok ott.
Szóval visszatérve a történethez.
Megérkeztünk a szálláshoz, amelynek vendégházába az ablakon bekopogva jelezte Sádzsi Fülinek, hogy itt vagyok. Füli valódi neve Fülöp István, aki 10 napig tartózkodott kint a melója miatt.

A gyors ismerkedést követően Füli lefőzött egy jó kávét, addig mi Sádzsival kipakoltunk a kocsiból és elhelyezkedtünk a házban.
A kávé elfogyasztása után lenyomtunk még egy jó búzasört és egy kupica Jagert, szívmelegítő gyanánt.    
Fél 1 körül meccs szerkóba öltöztünk, fel is kellett öltözni rendesen, hiszen 3-4 fok volt odakint.

Kisétáltunk a villamosmegállóba, majd a tömegközlekedési eszköz segítségével a belvárosba mentünk. Rövidke sétát követően elindultunk a stadion irányába. A stadionnál lenyomtunk 2-2 bratwurstot és egy jó sört, igen jól esett. Szépen gyülekezett a nép a pálya körül. Pár percnyi sorban állást követően bejutottunk a vendég szektorokba.
Hideg volt, ezért Sádzsival egy forró csoki elfogyasztása mellett döntöttünk, mivel a stadionban nem lehetett Jagert kapni. Füli nem nagyon fázott, hisz ő egy sört lökött le.
A stadionban teltház volt, 49 ezer néző előtt játszott, az akkori 4. Hannover és a listavezető BVB. Szép számmal volt vendégszurkoló is AWD arénában, közel 10 ezer dortmundi nézhette, szurkolhatta végig a meccset. Szép lassan megkerestük a helyünket.

Támadólag lépett fel a csapat idegenben is. Az első helyzetet Schmelzer puskázta el, úgy 30 méterről próbálkozott lövéssel, de inkább ne tette volna, szanaszét törte a labdát a fiatal balszélső.

A 11. percben azonban megtört a jég és a látottak alapján megérdemelten szereztük meg a vezetést.
Kagawa húzott befelé a jobb oldalról, majd a 16os magasságában lövésre szánta el magát és a kapu bal oldalába helyezett, 0-1.

A Hannover teljesen veszélytelenül játszott, látszólag tartott a Dortmundtól. Az első félidő során Sahin szabadrúgása és Kagawa újabb helyzetéből szerezhettünk volna gólt. Még a H96 legveszélyesebb lehetőségét Ya Konan puskázta el, Hummels hibáját követően.
A térfélcsere után egyetlen kérdés volt, tud-e egyenlíteni a Hannover vagy rúgunk-e nekik egy újabb gólt és megrogyasztjuk őket.

A Hannover próbálkozott, de nem vezetett eredményre egyik kísérletük sem. A 72. percben Sahin adott mértani pontosságú labdát Piszczek elé, aki becenterezte a zsugát a középen érkező Lucas pedig két hannoveri védőt megelőzve spiccel jutatta a labdát a kapuba, 0-2.

Elszabadult a pokol a vendég szektorban. Fantasztikus volt a hangulat és örömmámorban úszott a dortmundi tábor, ellentétben a hazai szurkolókkal, akik végig szinte síri csendben szemlélték a BVB gála előadását.

A 75. percben pályára lépett a lengyel támadó szekciónk két jeles képviselője is. Meg is lett az eredménye pályára lépésüknek.
Előbb Kuba a 77. percben kiállíttatta Hagguit a hazaiak védőjét. A hannoveri játékos nemes egyszerűséggel fejbe rúgta a földön fekvő lengyelt, amikor a labda ott sem volt. A partjelző intésére jött a piros és a 11-es. A büntetőt Sahin borzalmasan rúgta, naggyá téve ezzel a hazaiak kapusát Fromlowitzot.

A 81. percben káprázatos támadás láthattunk Kuba-Lewa-Kuba volt a labda útja, de a középpályás elhibázta a sarokkal visszakapott passz utáni lövést, a kapusról kipattanót pedig dermedten nézték a hazai védők, ennek köszönhetően Lewa fél fordulatból a hálóba pofozta a labdát, 0-3.

Nem lehetett már ekkor a dortmundi szurkolókkal bírni, mindenki ugrált, énekelt és zengett a Bajnokcsapat, Bajnokcsapat kiálltás. Igaz, kicsit korai még, hiszen még csak a 11. forduló meccsét játszották ezen a délutánon. A csapat azonban, ha elhiszi, hogy megnyerheti a bajnokságot és nem jön közbe semmi, akkor május közepén népünnepély lesz Dortmundban.

Nem volt még az előadásának. A 91. percben a saját térfelének közepéről Da Silva adott pazar labdát a védők mögé sprintelő Kubának, aki 16 méterről óriási gólt ragasztott a hazai kapu jobb felső sarkába, 0-4 és K.O.

Pazar előadást láthattunk és a lefújást követően a szurkolók ismét a csapattal együtt ünnepelhettek.
Fülinek nagyon tetszett a meccs, (amit meg is köszönt nekünk, mármint a lehetőséget)  a fantasztikus dortmundi tábortól pedig egyenesen el volt ájulva.

A mérkőzést követően visszasétáltunk a főpályaudvarra, ahol benyomtunk egy bratwurstot, majd villamosra szálltunk és elindultunk egy előre megbeszélt találkozóra Sádzsi újabb kollégáival, akik aznap repültek Hannoverbe. A találkozó legfőbb célja az volt, hogy Sádzsi otthon hagyta a garázsban a laptopját, ami a másnapi tárgyaláson a munkaeszközét képezte volna. De nem volt itt semmilyen volna, hiszen a munkatársait megkérve, elhozták neki a gépet.

Egy török étterembe beülve beszélgettek a fröccsöntésről az urak, a téma kicsit távol esett tőlem, így hát hallgattam őket. Egy dolgot azonban sikerült megállapítanom, igen sok kokler dolgozhat a cégnél.

A fiúk eszegettek, mivel én nem voltam éhes csak szomjas, ezért egy jó Efes sör leküldtem magamba.
Mindenki fáradt volt és másnap munkanap lévén közel egy óra beszélgetést követően elbúcsúztunk az uraktól és visszavillamosoztunk a szállásra.
Egy jó forró tea és rövidke napi témázást követően nyugovóra tértünk.

Másnap hétfőn Füli és Sádzsi elmentek a céghez melózni én pedig reggel 8ra állítottam ébresztőt.
Miután felébredetem kisétáltam az utca másik oldalán lévő szupermarketbe reggeliért. Reggelim elfogyasztását követően a laptopomon megnéztem egy jó filmet.

Dél körül villamosra szállva bementem a központba. Járkáltam, sétálgattam és nézelődtem a város nevezetességeit. Bementem pár bevásárlóközpontba és ott is megszemléltem az árukészletet.
Megéhezvén elfogyasztottam egy jó dönert, majd folytattam turista utamat.
Este 5 körül találkoztam Sádzsival a főpályaudvarnál. Onnan ismét megcéloztuk a bevásárló központokat. Sádzsi a gyerekeinek nézegetett ajándékokat, végül sikerült is beszerezni pár apróságot.

8 felé visszamentünk a szállásra, ahol megvacsiztunk. Füli ekkor még nem volt otthon, hiszen egy fogadásra volt hivatalos.
Este 11 felé aztán ő is befutott és élménybeszámolót tartott. Az élmények legfőbbike az volt számára, hogy a partit szabadtéren tartották, 3 fokban.

Kedden reggel a srácok ismét melózni indultak, én pedig a reggelit követően ismét filmeztem egy kicsit.
Fél 12 körül elindultam Sádzsiék munkahelyéhez, ahová a találkozót megbeszéltük.
Gyors KFC-s kajálást és tankolást követően elindultunk München felé.

Este 8 körül érkeztünk meg Bajorország fővárosába Münchenbe. A GPS segítségével közelítettük meg Melinda lakását, amely Dachau kerületben található.

Melinda Sádzsi egyik volt munkatársa, akinek sajna rengeteg a gondja mostanában és szinte minden hétvégén hazautazik szüleihez Devecserbe. Szerintem nem igazán kell ecsetelnem, milyen problémái is vannak mostanában aznap esti házigazdánknak.

Megérkezésünket követően rövid felfrissülés, majd vacsi követett. A lány nem egy konyha tündér, viszont igen jó kaját rendelt. Soha nem ettem még currys csirkét, de szerintem fogok még, mert isteni volt a kaja.

A vacsorát és teát követően beszélgettünk még egy cseppet, majd mindenki letussolt és TV nézést követően nyugovóra tértünk.

Szerda reggel, bőséges reggelit kaptunk. Majd 8 óra tájékán bepakoltuk a kocsiba azt a sok-sok zsák ruhát, amit Melinda munkatársai gyűjtöttek a vörösiszap károsultak javára és elindultunk Sádzsi újabb munkatársait felvenni.

9 körül érkeztünk meg a srácok szállodájához, miután bepakoltak a járgányba elindultunk az Electronica kiállításra, ahová a srácok jöttek tárgyalni, nézelődni.

Útközben érdekes dolgokat meséltek a fiúk előző estéjükről. Béreltek egy kocsit a reptéren, majd az első napi kiállítás látogatást követően lerakták a városban a kocsit és gyalog mentek a belváros irányába.

A vicc az volt, hogy fogalmuk sem volt, hogy hol is hagyták a járgányt. Ennek köszönhetően csak a kulcsot sikerült a kölcsönzőnél leadni, a kocsit nem tudják hol hagyták.

Az Electronica kiállításra érve szembesültem azzal, hogy a budapesti BNV alapterülete úgy 20-30-szor férne bele a münchenibe.
A fiúk a kiállításra én a metró felé vettem az irányt. A metróval a központi pályaudvarra mentem, ahonnan elkezdtem müncheni városnéző sétámat.
Sokat sétáltam, nézelődtem a szép napsütéses időjárást kihasználva. Dél tájékán kiültem a napra egy jó bratwurst elfogyasztását követően egy korsó sörre.

Kora délután nem tudtam megállni, hogy meg ne egyek egy jó bajor almás rétest és igyak egy finom habos forró csokit.
Miután jól kisétáltam magam elindultam visszafelé.
Útközben megettem egy fincsi dönert, miközben vártam a srácokra.
5 óra magasságában találkoztunk és indultunk vissza Veszprém irányába, ahová este fél 12 re érkeztünk.

Mivel nem volt semmi járat, amivel az éjszaka kellős közepén haza jöjjek Pestre, ezért Sádzsi elszállásolt az egyik ismerőse lakásában. A tulaj nem tartózkodott otthon, mivel 2 éve Svájcban él és dolgozik.

Egy igen jó alvást követően, reggel forró zuhanyt vettem és vártam Sádzsit. 8 felé meg is érkezett a haver. Elugrottunk hozzá és kipakoltuk a kocsiban lévő sok ruhát, majd kivitt a buszállomásra.

A 9 órás járattal el is tudtam jönni, negyed 12 re haza is értem, hulla fáradtan.
Kiváló túra és fantasztikus meccs volt.

Köszönöm neked a lehetőséget Sádzsi !

HEJA BVB