Miután a csapat a selejtező utolsó körében kettős győzelemmel kiverte azeri ellenfelét, mindenki elepedve várta az augusztus 27.-ei csoportkör sorsolást.

Elérkezett a nagy nap és Monacoban kora délután megkezdődött a csapatok csoportba rendezése.

A fanclub tagjai velem egyetemben izgatottan várták a riválisokat, főleg olyan szempontból lesz-e könnyen megközelíthető ellenfél, meccs nézés, túra szempontjából?

A Dortmund a 3. kalapba kapott besorolást. Akkor lássuk a riválisokat...

A spanyol Sevilla, amely igen erős ellenfélnek tűnik, de manapság igencsak gyengélkednek. A francia Paris SG nagyon kétszínű csapat, képes bravúrokra és hajmeresztő kudarcokra is. Csoportunk leggyengébb tagja az ukrán Karpati Lviv, a sötét ló. Mindenki leírja, mind az orosz, mind az ukrán bajnokságot, ezt azonban látatlanban teszik az emberek, mert mindkét pontvadászat igen erős és színvonalas.

A sorsolást követően rögtön egyeztettem Zlotyival és kerestünk további vállalkozó szellemű utazó társat az ukrán túrára. Lviv, alig 600 km-re található Budapesttől, tehát viszonylag könnyen megközelíthető és a kora őszi időpont is kiváló alkalmat nyújtott a csapat Európa-Ligás mérkőzésének helyszíni megtekintésére. 

Azt gondoltunk Zlotyival, hogy alig lesz jelentkező a túrára, de pozitív mértékben csalódnunk kellett. Szépen gyűltek a nevek, már ott tartottunk, hogy nem lesz elég két autó sem. Majd különböző okok miatt szép lassan kezdtek lemorzsolódni az emberek. Ugyan lett volna még jelentkező, de sajnos nem volt második autó, emiatt az útlevél nélkül lévő Pókmalacnak nem kellett az okmányirodába szaladnia és sajnos Sádzsi sem tarthatott velünk.

A találkozó napja szeptember 16. csütörtök volt. A mérkőzést megelőző héten sikerült megkapnunk a dortmundiaknak szánt 900 jegyből 5-öt. A tiketteket Huszák Gabi vette át, aki épp a Dortmund-Wolfsburg meccsen járt kint, a találkozót megelőző szombaton. 

Folyamatos egyeztetések zajlottak, hogy merre is közelítsük meg Lviv városát. Menjük egyenesen a Kárpátokon keresztül és kocsikázzunk, majd 300 km-t Ukrajnában, vagy menjünk Szlovákián és Lengyelországon keresztül megkerülve a Kárpátokat ?

Az első változat mellett maradtunk, miután hasznos tanácsokat kaptunk a határátlépést illetően Mohitól.

A mérkőzést megelőző napon Bazsival külön-külön szereztünk ukrán hrivnyát és felkészültünk az útra.

Sajnos este nagyon rossz híreket kaptam sms-en Zlotyitól.
A neje lebetegedett és lázasan fekszik otthon. Az asszony állapota azonban nem javult, így Zlotyi nem tarthatott velünk.
Négyen vágtunk neki az útnak reggel 8-kor. Dzsodzso, a neje Éva, Bazsi és jómagam.

Egy kis időbe tellett, mire kiverekedtük magunkat a reggeli pesti csúcsból, majd elindultunk Ukrajna felé.
Vásárosnaménynél tankoltunk egyet, majd Barabás felé vettük az irányt. Miután a hivatalos papírokat kitöltöttük, a  helyiektől érdeklődtünk a határátlépést illetően. Mohi leírása és a helybéli hölgy információi valós tényeken alapultak. A magyar részen simán átjutottunk, majd jött az ukrán oldal, de ez egy külön történet.

Odaát a következő események zajlottak. A belépő sorompónál állt egy kis katona, aki egy cetlire felírta a rendszámot, majd miután átadta a papírt tartotta a kezét egy 100-asért. Majd szép lassan gurultunk tovább az útlevél ellenőrzéshez. Itt egy 15 percet várnunk kellett, mert az illetékes hölgy éppen ebédelt. Miután megérkezett a hivatalnok, megvizsgálta okmányainkat. A gyorsabb ügyintézést itt is segítette egy kis pénz. Az utolsó akadály következett, a vámvizsgálat.
Itt 200 Ft-ért csak egy kérdés hangzott el, hogy van-e elvámolni valónk ? Nem volt, így mintegy 20 perc alatt simán átjutottunk a határon.

A határtól Munkácsig terjedő kb. 40 km-en borzalmas utakon haladtunk. Munkácson megálltunk a belvárosban és segítettem Dzsodzsoéknak is hrivnyát váltani egy helyi bankban.  A városból kifelé haladva megálltunk tankolni és pihenni egy cseppet. Felfrissítettük magunkat és elfogyasztottunk pár szendvicset valamint Évi igen finom sütiét is szépen pusztítottuk. Bazsi kinyitotta a Jageres üveget és szép lassan elkezdtük azt is szopogatni.

Munkácsot elhagyva, igen jó minőségű utakon haladtunk. Megmutatnám ezeket az utakat egy két magyar szakembernek, hogy így kéne esetleg a hazai utakat is elkészíteni. Sajnos helyenként csak 60 km/h-val tudtunk haladni a sok kamion miatt.

Helyi idő szerint 18 órára sikerült Lvivbe érnünk. A centrum felé vettük az irányt, ahol sikerült egy élelmiszer bolt mellett leparkolni, majd a boltban mindenki megvette magának a sörét, vodkáját, csokiját, stb. Én közben megkérdeztem egy arra járó hölgyet, hogy a közelben merre felé találunk egy éttermet. 5 perc sétát követően megtaláltuk az ajánlott vendéglátóipari egységet. Kellemes, hangulatos hely volt a Kaukázus nevű étterem. Miután megrendeltük az italokat és az ételeket, vártunk és vártunk és vártunk.

Igencsak megvárattak minket, de végül majd egy óra várakozást követően megkaptuk az igen finom húsainkat, sült krumplinkat és salátáinkat valamint Dzsodzso is a rizses húst.
Az étteremben érdeklődtem a helyiektől, akik úgy itták a vodkát, mint mi a vizet, hogy merre felé is van a stadion és hogy kocsival érdemes-e megközelíteni.
Miután befaltuk a vacsit, fizetve távoztunk. Távozásunk közben az étteremben tartózkodó egyik lvivi szurkoló, odaszólt Dzsodzsonak a Debrecent becsmérelve. Jót mosolyogtunk rajta! Utólag másnap reggel a DVSC-Harkiv eredményét megtudva, nem is volt alaptalan a mosolyunk.
A kocsihoz visszasétálva, majd meccs szerelésbe öltözve indultunk a stadion irányába. Majd 20 perces sétát követően megérkeztünk a stadionhoz, ahol szép számmal voltak már a hazai zöld-fehér hívek.

Többekkel kezet fogtam és beszélgettem, semmiféle ellenségeskedést nem véltünk felfedezni. A bejárati kapuknál már kicsit neccesebb volt a helyzet. Itt már igencsak az erő demonstráció dominált. Igaz, hogy több helyi fiatal nagyon készséges volt velünk és utat nyitottak nekünk a tömegben, de a bejárat közvetlen közelében már nagyon kellett figyelnünk, hogy a benyomuló tömeg nehogy összepréseljen minket és felnyomjon a kerítésre.
Végül csak-csak bejutottunk és elkezdtük keresni a vendég szektort. Több helyi fanatikus szeretett volna provokációt kelteni a dortmundi szektornál, de a helyi karhatalom a helyzet magaslatán állt. Miután a rendőröknek elmagyaráztam, hogy szeretnénk bejutni a helyünkre és megmutattuk a jegyünket átengedtek minket.

A vendég szektorban kb. 7-800 főleg fiatal sárga-fekete szurkoló lengette a zászlókat és hangolt a meccsre.
A stadion teljesen megtelt, a helyi szurkolók majd 30 ezren voltak és igen nagy hangzavart keltve buzdították kedvenceiket.
A kezdeti tapogatózások elmaradtak, rögtön egymásnak estek a küzdő felek. A 12. percben egy formás támadást követően Barrios tört be a 16-os belülre, ahol a hazaiak egyik védője buktatta. A 11-est Sahin a jobb felsőbe lőtte (0-1).

Mindkét kapu előtt folyamatosan alakítottak helyzeteket a csapatok.  A félidő közepén egy ukrán labdavesztést követően Götze-Barrios-Götze volt a labda útja, a fiatal támadó középpályás magabiztosan lőtt a kapu közepébe 10 méterről (0-2).

A gólt követően Barrios is betalálhatott volna, azonban a biztató lehetőséget elpuskázta és igen rosszul találta el a labdát. Uraltuk a játékot és nem éreztük azt, hogy bármi baj is történhetne még ezen az igen szép estén.

A baj előszele azonban a szünet előtt megérkezett. A 43. percben Hummels és Subotic bénáztak a kapu előtt majd kirohant a kapuból Weidi is és térdre rogyott a két belső védőnk előtt, miközben az ukránok szépítettek (1-2), majd felrobbant a stadion a hangzavartól.

A szünetet követően jöttek-jöttek a lviviek, élvezve a hazai közönség buzdítását, amely igencsak félelmet keltett. Az 51. percben Hummels tovább szerencsétlenkedett, miután utolsó emberként elkezdett cselezgetni. Természetesen sikertelenül, elvették tőle a labdát és a Karpati csatára ügyesen behelyezte azt a kifutó Weidi mellett (2-2).
Bohózatba illő gólokat kaptunk. Eddig sem volt leányálom a hangulat, amely az egyenlítést követően még félelmetesebb lett, nagyon meleg volt a helyzet.
Iszonyatos iram volt, egyik csapat sem állt be védekezni, nyílt sisakos csata folyt. A félidő közepén Sahin szabadrúgása csattan a kapufán, majd a 77. percben egy szögletet követően Barrios is a keresztlécet találta el fejjel. A kapus kirúgást követően, jött a hideg zuhany, mert lekontráztak minket az ukránok és egy formás támadást követően a bukfenceket bemutató Weidi mellett a hálóba lőttek (3-2).

A gólt követően elszabadult a pokol, úgy ünnepelt a stadion népe, mintha Berlin lerohanását indították volna a második világháborúban.
Nagyon-nagyon meleg volt a szitu, egy megnyert meccs állt vesztésre. De a csapat, a fiúk nem adták fel. A 87. percben csereként beállt Lewandovskival kényszerítőzött Barrios, majd 16 m-ről a léc alá vágta a labdát paraguayi-argentin (3-3).

Megnyugodtunk, nem jöttünk hiába, legalább nem kapunk ki. De még mindig nem volt vége és jött a Happy End ! A svájci bíró 3 percet hosszabbított, az ukránok cseréltek a Dortmund, pedig gólt lőtt…
Egy formás, gyors ellentámadást követően Kuba passzolt Lucashoz, aki a védőket átlöbbölve a hátulról érkező Götze elé tálalt, aki 18 évének minden rutinjával mellre vette a labdát és 8 méterről a bal kapufa segítségével a hálóba lőtt (3-4).

A közel 30 ezer néző hirtelen elnémult, ellentétben a 900 dortmundival, aki egymás nyakában lógva ünnepelték ezt a csodás győzelmet.
A találkozó lefújását követően a publikum vastapssal köszönte meg a csapatoknak a játékot. Volt is mit, mert pazar, szemet gyönyörködtető meccs volt.

Mi négyen, illetve heten magyarok (találkoztunk a vendég szektorban három pesti sráccal), akik a helyszínen láthatták a meccset maradandó élményt nyújtott ez az összecsapás.

Zlotyi és a többiek nagyon sajnálhatjátok, hogy nem láthattátok, ezt a meccset, amely vígjátéknak indult, majd dráma lett belőle és Happy Endbe torkollott a végén.

A meccset követően egy órát még a helyünkön kellett maradnunk, amíg a hazai szurkolók haza bandukoltak.
A stadiont elhagyva visszasétáltunk a kocsihoz és hajnali egykor elindultunk hazafelé.

A Kárpátok völgyeiben igencsak észnél kellett lenni, mert leszállt a köd és nehezen lehetett belátni az utat. A határ előtt még teletankoltuk a kocsit, majd Beregsurányon keresztül a belepéshez hasonló módon cselekedve távoztunk Ukrajnából. Szép nyugodt tempóban haladva kora délelőtt érkeztünk meg Pestre.

Ez volt a harmadik UEFA vagy Európa-Liga meccsem élőben és a harmadik sikerem is (Austria Wien-BVB 1-2, Udinese-BVB 0-2, Karpati Lviv-BVB 3-4), de ez a meccs mindent felül múlt eddig, mind játékban, mind hangulatban.

Pompás túra volt, köszönöm nektek útitársaim Dzsodzso, Évi és Bazsi!

Zlotyi, Sádzsi és akik szerettek volna még jönni nagy buliról maradtatok le, de a fórumot, topicot olvasva ti is átéreztétek a találkozó minden pillanatát és számotokra is átjött a kinti hangulat néhány cseppje…

HEJA BVB