Rögtön a sorsolást követően kerestem magamnak a legmegfelelőbb megoldást az idei szezonbeli dortmundi meccslátogatást illetően. Sajnos igencsak be van határolta a mozgásterem a kosárszezon miatt, ezért szeptember közepéig kellett kinéznem magamnak egy összecsapást.
Kapóra jött az Európa-Liga rajtja is és a nyitófordulóbeli hazai Leverkusen elleni derbi is. De haladjunk kronológiai sorrendben:
Köztudott, hogy Sádzsi két havonta a meló Hannoverbe szólítja pár napra. Mivel augusztusra időzítette az aktuális utazását megkeresett, hogy mi lenne ha a melót összeillesztenénk a meccsel?

Mondtam, hogy részemről benne vagyok, csak szervezzük le.
Körbe telefonáltam pár fanclub tagot, hogy kinek lenne kedve jönni esetleg. Bazsi kis tanakodás után igent mondott, Vidis Jani is jött volna, de neki azon a hétvégén éppen dolgoznia kellett, ezért az ő útja kútba esett.
A terv a következő volt:

Indulás 17.-én Hannoverbe. Szerdán 18.-án Sádzsi intézte volna a dolgait, mi addig Bazsival ellettünk volna a városba. Akárcsak másnap, este kocsival start Dortmundba a BVB-Karabah EL meccsre, majd a találkozót követően vissza Hannoverbe. A pénteki terv megismétlődött volna a szerdaival.
Szombaton egy hamburgi utazás szerepelt a tervben. Vasárnap pedig irány ismét Dortmund és a Leverkusen elleni meccs szerepelt a tervben. Majd irány haza Magyarországra.

Sajnos a tervből semmi sem valósult meg.

Augusztus 9.-én délután tudtam meg, hogy nincs kocsi, vagyis Sádzsi nem kapta meg a céges járgányt és így fuccs az egész tervnek.

Nem kicsit lettem ideges és elkeseredett, mivel aznap kezdődött két hetes szabadságom és nem szerettem volna itthon ülni. Az idegállapotomat és szomorúságomat jellemezte, hogy neki álltam izomból focizni a szobámban. Le kellett vezetnem a feszültséget, miközben gondolkoztam, hogy mit is csináljak?

Rövid tanakodást követően, kisebb szülői segítséget igénybe véve (tartozás átütemezés), úgy döntöttem megnézem, hogy milyen variációs lehetőségek léteznek.
A repülőt drágának találtam és mivel pénteki indulás volt csak, (ez 3 napi szállást jelentett), ezt a variációt gyorsan elvetettem. Tudtam, hogy megy busz Dortmundba, hát megnéztem, ezt a lehetőséget.

Felcsillant a szemem, amikor megláttam, hogy van szombati indulással közlekedő járat, amely vasárnap reggel lenne Dortmundba. Igen ám, csak erre a járatra már nem volt jegy. Megnéztem a pénteki indulást és szerencsém volt, rögtön le is foglaltam a helyem. Majd intéztem a szállásomat az IBIS-ben. Azt is sikerült gyorsan abszolválnom, kisebb fajta hétvégi kedvezmény volt a hétvégi szobaárakat illetően.

Próbáltam több embert is fűzni: Bazsinak,  nem volt se pénze, se kedve ennyit utazni. VidisJani jött volna, de nem volt szabija, mint fentebb írtam.
Pókmalac, pedig sajna nem olvas, illetve ritkán olvas indexet és az utazásokról szóló oldalt, mert ő ugyan jött volna, ha egy héttel hamarabb tudja. Amikor megtudta, hogy egyedül és legfőképpen busszal megyek, már nem tudott szabit kérni.

Az eredi terv zátonyra futását követően maradt a Gabi kávézó és pár sör mellett a kiváló társaságotok. A csapat sima csütörtöki EL győzelemmel alapozta meg az utazásba vettet hitemet.

Másnap 15.30 kor kigördült a járatom a Népligettől és elindultam világgá, dehogyis világgá, hanem a legszebb, leghangulatosabb stadion, város felé.
A kávézóban még egyesek szórakoztak velem, azt remélve, hogy egy öregasszony lesz az útitársam.

Szerencsére nem lett igazatok, mert egy 21 éves igenhelyes Anikó nevű lány szenvedte mellettem végig az utat, illetve tovább, hiszen ő Amszterdamig utazott.
Első megállónk Bécsben volt, ahol WC szünet és kávézás volt a programom. A rövidke pihenőt követően haladtunk tovább.
Az éjszaka kellős közepén rögtön az osztrák-német határátlépést követően megállították a rendőrök a buszt és mindenkit ellenőriztek az útlevél alapján.

Szerencsére senkit sem kerestek, üldöztek a hatóságok, így mehettünk tovább. Nem jártak ilyen sikerrel a parkolóban álló piros autó utasai, szanaszét szedték a hatóságok a járgányt.

Szép lassan haladtunk tovább Passau-Regensburg-Nürnberg, fél 6ra Frankfurtba értünk. Addigra már igencsak szenvedtem, de nem csak én, hanem a lány is, mert már sehogy sem volt jó ülni. A tervekkel ellentétben 30 perccel a kiírtakkal ellentétben 8.30 kor megérkeztünk Dortmundba a Főpályaudvarhoz.

Miután lekászálódtam a buszról elindultam a főtér felé, ahol aznap virág vásár volt éppen, az árusok épp pakolták ki a szebbnél-szebb növényeket.
Majd megkerültem a Karstadt-ot és leültem a Maximilian teraszán, megreggeliztem. Egy igen finom ham and eggset ettem és megittam a szokásos jegeskávémat.

Miután megreggeliztem, elindultam az IBIS felé, elfoglalni a szállásomat, reménykedtem benne, hogy a kiírtakkal ellentétben, nem csak 15 óra után tudom elfoglalni a szobámat.
Nagyon készségesek voltak a hotelban, pár adat kitöltése után már mehettem is fel a szobámba. Gyorsan kipakoltam, majd lezuhanyoztam és elindultam a városba sétálni.

Első utam a „szentélyhez” vezetett. Körbe sétáltam a stadiont, majd betértem a fanshopba és nézelődtem egy picit, felmértem a választékot és a sok szép tárgy gondolkodásra is késztetett a következő napra, hogy mit is vegyek meg.

Miután kinézelődtem magam visszaindultam a centrumba, ahol beugrottam a Karstadtba és megleptem magam egy csodaszép, (meglepetésemre sikerült ismét leárazott terméket vennem) foci cipővel, természetesen sárga-fekete színűvel.

Beugrottam a téren lévő fanshopba is, ahol szintén nézelődtem egy cseppet. Majd megittam két korsó finom sört (Kronent és Brinkhofot) és megettem egy bratwurstot a szokott helyünkön egy picivel arrébb még egy finom Dönertaschet is elfogyasztottam.

Kezdtem elfáradni a hosszú buszutat követően, visszasétáltam a szállásra, ahol egyből kidőltem.

Este 7 körül magamhoz tértem egy picit. Bekapcsoltam a TV-t és néztem a szombati meccsek összefoglalóit, már amennyit láttam belőlük (3 meccset), mert az elejéről lemaradtam. Olvastam még egy cseppet, majd elaludtam.

Vasárnap reggel 8 kor keltem. Ezt követően lementem megreggeliztem. A reggelit követően megnéztem a Bundesliga Pur című műsort, így láttam minden meccs összefoglalóját végre.

Dél körül besétáltam a központba, elkezdtem az estére alapozni !
Megittam a szokott helyemen egy korsónyit a helyi jellegzetességből és mászkáltam tovább. Addig sikerült sétálnom, amíg szinte lementem a térképről.

Úgyhogy elhatároztam, hogy nem sétálok tovább, hanem jó magyar szokás szerint potyázok egyet a helyi BKV-n, az U Bahnon.
Délután 3 körül értem ki a stadionhoz, tehát volt még egy órám a Günterrel való találkozóig.

Úgy döntöttem, hogy hasznosan töltöm a felmaradt időt, megittam még 2 sört és megettem 3 bratwurstot.

Háromnegyed 4 kor, összefutottam Günterrel, Olaffal és még egy illetővel, ha jól emlékszem Kevinnek hívják, valamint Günter lánya és a leányzó egyik barátnője is a csapat tagja volt. Beszélgettünk egy picit, majd elindultunk a stadion felé.

A szentélyen belül szépen gyűlt már a nép. Kevin hozott mindenkinek egy sört, itt megemlítettem Günternek, hogy többet nem kérek, mert nem szoktam ennyit inni. Erre ő rávágta, hogy ő sem ivott egy hónapja már, de egyet azért lenyom ő is.

Ezt követően felmentünk a Südre, ahol meglepődve tapasztaltam, hogy nincs teltház (73.300), a szemközti felső sarokbeli szektor teljesen üres volt.
A hangulat a szokásos volt, fenomenális.

Jól kezdődött a meccs, Kagawa hagyott ki nagy helyzetet. Sajnos a kezdeti lelkesedés korán alább hagyott, hiszen a látogató Leverkusen nagyon taktikus játékot mutatott be.

Egy gyors háromszögezést követően a Sahin-Götze-Schmelzer triónak fogalma sem volt arról, hogy hol a labda. Barnetta betalált 0-1.
A vendégek gólját követően 2 percre Kehl pofozott be egy lepattanót 10 méterről, de les miatt annulálták a gólt, mint kiderült teljesen tévesen, mert a találat szabályos volt. A szabadrúgást követően rögtön kaptuk a másodikat Renato Augustonak köszönhetően 0-2.

Sajna a gyors rövid passzos játékkal a védelmünket akkor játszották át, amikor akarták. A csapat csak erőlködött. Minden labdát Lucasra ívelgettünk vagy középen próbáltuk átgyömöszölni a Leverkusen védelmén. Szélsőjátékunk szinte nem is volt. A fiatal Götzének kellett irányítania, mert Sahin szinte használhatatlan volt ezen a meccsen, rengeteg pontatlansága volt, labdatemetőként működött.

Günter megkérdezte tőlem a szünetben, hogy fordítunk-e ?
Azt válaszoltam, hogy nem. Mert nem tetszett a csapat játéka, semmi ötlet nem volt benne. Ezt a meccset, ha egy hétig játszottuk volna, akkor sem rúgtunk volna gólt, mert erőlködtünk és teljesen kilátástalan volt a csapat játéka.

Továbbra sem értem, hogy miért nem lehet otthon, főleg vesztes állásnál 2 csatárral játszani ? Miért nem játszhatott Hajnal Sahin helyén egy félidőt ?  Mindegy, ez nem az én hatásköröm.

Miután sikerült kikapni egy bűn rossz meccsen, elbúcsúztam Günteréktől és visszaballagtam a szállásra.
Sajnos nem sikerült száraz bőrrel megúsznom, mert a meccs közben is esett az eső, ami nem akart elállni egy ideig.

Sikerült szétáznom, amíg visszasétáltam az IBIShez. Vettem egy gyors forró zuhanyt, átöltöztem (sikerült jól felöltözni (melegítőfelső, esőkabát), közben elállt az eső és szétsültem), és visszasétáltam vacsorázni a centrumban. Ismét megettem a törököknél egy Dönertaschet, majd megittam  a Maximilianban egy jegeskávét és egy colát, üldögéltem egy picit és tanakodtam. Ezt követően visszatértem a szállásra és nyugovóra tértem. 

Hétfőn szintén 8 kor keltem. Összepakoltam, majd lementem reggelizni. Reggelit követően leugrottam a szálló melletti boltba és vettem magamnak kaját és piát az útra, majd kiköltöztem a szobából és a szálloda csomagmegőrzőjébe helyeztem a cuccaimat, majd elindultam a Megastore felé.

Az utat gyalog tettem meg, egy óra alatt sikerült abszolválnom a távot. Nézelődtem egy keveset, majd megállapítottam, hogy ugyanezeket a cuccokat a városban is megkapom és a franc sem fogja cipelni visszafelé a zacskókat.

Ekkor már kicsit alábbhagyott a gyaloglási kedvem, (szerintem a 3 nap alatt megtettem vagy 30 km-t) ezért a Rombergparknál vettem jegyet és U-Bahnoztam egy kicsit.

Visszamentem a stadionnál lévő fanshophoz, ahol vettem magamnak egy táskát egy kulcstartót és egy felsőt.
Ezt követően, ismét felszálltam a Westfallenparknál az U-Bahnra és bementem vele a központig. A téren lévő fanshopban sikerült beszereznem magamnak egy párnát és egy törölközőt, valamint VidisJaninak csoki, amiből csak egy csomag volt sajna.

Rengeteg időm volt még a busz indulásig, hiszen még csak egy óra felé járt az idő. Megittam még egy korsó sört a Maximilianban, miközben leszakadt az ég a város felett.
A sörcit követően ismét meglátogattam török haverjaimat a szokásos Döneremért, majd visszasétáltam az IBIS-hez.

A hotel halljában rejtvényfejtéssel próbáltam húzni az időt, ami csak nem akart menni, a fene egye meg!

16 óra körül felkerekedtem és U-bahnnal bementem a Főpályaudvarhoz, ahol egy széfbe tettem a táskáimat és besétáltam egy kávézóig egy capuccino erejéig.

18.45-re volt írva busz, amelyik csak nem akart jönni. Elkezdtem töprengeni, hogy csak nem hagytak itt, elfelejtettek ? De nem voltam egyedül, többen várták a járatot, úgyhogy megnyugodtam.

Egy 40 perces késés után megérkezett a járgány, majd bepakoltam és irány haza.
Egész úton ömlött az eső, gusztustalan idő volt. Magyarországra lépve már sütött a nap és szép lassan haladva, de közeledtünk Budapest felé. 13 óra magasságában megérkeztünk a Népligethez, ahonnan egy 15 perc alatt haza bandukoltam.

Fárasztó és érdekes túra volt így egyedül. Nem bántam meg, mert jól éreztem magam. Igaz, hogy hosszú és fáradtságos volt az út és a csapat játéka is kudarc volt, de összességében megérte.

Heja BVB!