Mivel sajnos a 2008 áprilisában rendezett Dortmund – Bayern München Német Kupa döntőre nem tudtam elmenni és minden vágyam volt egyszer eljutni Berlinbe, számomra nem volt kérdéses, hogy a sorsolást meglátva ott a helyem a Hertha – Dortmund meccsen.
November közepén dobta fel témaként Dirk, hogy kinek lenne kedve Berlinbe menni?
Nem is lepődött meg a jelentkezőkön. Diniék Krisztivel és én jelentkeztünk elsőként.

Az utazó névsor aztán picit megváltozott, de így is 5-en vágtunk neki az útnak.

Diniék nem tudtak jönni, helyettük Tapio és barátnője Tatjana, Bazsi, Dirk és szerény személyem.

Az utazás előtti napon Bazsi kivételével (neki akkor még nem tudtam a számát) mindenkivel pontosítottam az indulást. Még jó, hogy beszéltem Tapioval, mert ő kicsit elvolt tájolva a repülő indulását illetően (a checkolás kezdetét nézte felszállási időnek). Felhívtam a figyelmét, hogy aludhat tovább, hiszen úgy is szeret aludni. De másnap meglett a böjtje, hogy felhívtam a figyelmét a későbbi  indulási időre.

Március 26.-án pénteken a Thököly OTPbe volt reggel jelenésem. Itt gyorsan végeztem, így azt tanácsoltam Dirknek, hogy mivel 8ra érkezett meg a vonata a Keletibe, találkozzunk a Thököly úti 7es busz megállóban, hogy együtt menjünk ki a reptérre.

Felszálltunk az 1-es villamosra, majd a Népligetnél metróra szálltunk, Kőbánya-Kispestről pedig a 200 E járattal mentünk ki Ferihegy 1-re.

Miután megérkeztünk a reptérre megnéztük, hogy minden rendben van-e a gép indulása körül. Dirk ekkor felhívta Bazsit, aki azonban nem vette fel a telcsit. Miközben kiballagtunk a reptér elé Zlotyi telefonált és kérdezte, hogy mi újság ? Tapio jelentkezett, hogy picit késni fognak és Bazsit is megtaláltuk cigizés közben sétálgatott a szabad ég alatt.

Kis idő múltán megérkeztek a  Wellness hétvégére utazó nászutasok is, akik bocsánatért esedezve (nem először a hétvége során) kértek elnézést a késésért.

Gyorsan becsekkoltunk, feladtuk a bőröndöket, majd megittuk a Bazsi által hozott söröket.
Szép lassan felszálltunk. A levegőben hamar eltelt az idő, szinte észre sem vettük. Sok mindenről beszélgettünk (a csapatról, fanclubról).
A leszállás kicsit necces volt, a pilóta kicsit odaverte a gépet a földhöz.
Miután elhagytuk a gépet Dirkel előre mentünk feltérképezni a terepet. Tapioék és Bazsi pedig megvárták a csomagokat.

Ekkor jöttem én, Dirk szerint GPS-Laszti. Gyorsan a kezembe kaptam egy berlini tömegközlekedési térképet és pár perc tervezgetés után, összeraktam az útitervet. Egy ideig együtt mentünk, majd elváltunk Tapioéktól, ők egy ismerősüknél szállásolták el magukat, mi pedig a Potsdamer Platz-ig mentünk.

Mivel nem volt részletes Berlin térképünk és csak tippem volt, hogy merre is van az Anhalter Strasse, ezért Dirk gyorsan kikapta az egyik turista kezéből a térképet és megerősítette elképzelésemet.
5 perc sétát követően megérkeztünk a szállásra, ahol gyorsan elhelyezkedtünk a szobákban. 
Kis felfrissülés és pihenést követőn délután 4re beszéltünk meg találkozót a nászutas párral a brandenburgi kapunál. Természetesen ismét elkéstek, de már hozzá szoktunk. Bazsival és Dirkkel egy jegeskávé elfogyasztása közben beszélgetéssel töltöttük a várakozási időt.
Miután teljes lett a csapat elkezdtük berlini városnéző hétvégénket.

A brandenburgi kaputól átsétáltunk a tőszomszédságban lévő Reichstaghoz. Séta közben elfogyasztottunk egy bratwurstot, majd picit arrébb sok-sok keresztet, fotót és emléklapot láttunk a történelem (világháború, fal) áldozatainak állítva emléket.
A Reichstagba nem mentünk be sajnos, mert iszonyatos sorok álltak előtte folyamatosan.

Szép napsütéses délután volt, ennek köszönhetően a Reichstag előtti füves részen megpihenve elheveredtünk egy pár percre.
Rövid pihenőt követően folytattuk városnéző utunkat. Utunk során elhaladtunk a Dóm előtt, láttuk a volt Stazi központot, a Múzeumok szigetét. Nem kis távot megtéve érkeztünk meg az Alexanderplatzra. A tér jellegzetessége a TV torony, ahová mindenképp szerettünk volna felmenni. Nagyon sokan szerettek volna felmenni a toronyba, így egy órát kellett várnunk a feljutásra. Miután megvettük a jegyeket, elmentünk vacsizni. A környéken találtunk egy thai éttermet, ahol jót kajáltunk, kihasználva a várakozási időt.
A Tv-toronyba lifttel lehet feljutni 203 métert 40 másodperc alatt teszi meg a felvonó. Gyönyörű a város ebből e magasságból, igaz a sötétben sok mindent nem lehetett látni, de a legfőbb jellegzetességeket beazonosítottuk. Miután kinézegettük magunkat és lejöttünk a toronyból, megnéztük még a tér másik sarkában álló Világórát.

Majd a Fridrichstrassén elindultunk vissza a szállás felé. Alig értük el a Potsdamer Plazig, megérkezett a vihar előszele, megerősödött a szél és ítéletidő idő kezdett kialakulni. A szállodánk melletti sarkon találtunk egy csendes kis pubot, ahová behúzódtunk a vihar elől egy pár sörikére.
Sörözés közben kibeszéltük a nap látványosságait, a meccs előzeteséről is ejtettünk pár szót, valamint megterveztük a további programot.

Miután elváltunk Tapioéktól, Bazsival és Dirkkel visszasétáltunk a szállásra, ahol neteztünk még és ittunk még egy sört, majd nyugovóra tértünk.

Szombatra sikerült kialudnunk magunkat. Bőséges reggelit követően 11-re beszéltünk meg találkozót Tapioval a már szokásosnak vehető brandenburgi kapunál. Szokásához híven, nem sikerült időben odaérnie. Semmi baj már megszoktuk, hogy kolléga vagy késik vagy elalszik, vagy pedig elalszik és emiatt késik. Őt már csak így szeretjük !

A kaputól átsétáltunk a Főpályaudvarhoz, ahová a riesai fiúk vonata érkezett. Dirk is ebből a városból származik és a vonaton utazók között volt pár régi haverja. Miután találkoztunk a srácokkal, elindultunk az Olimpiai Stadion felé. A stadionnál Dirk talizott Jenssel, akinél a jegyeink voltak. Itt is minden rendben zajlott.

Ekkor azonban Dirk kapott egy telefonhívást a régi osztálytársaitól, hogy csak 3-ra érnek a stadionhoz. Ennek a hívásnak köszönhetően otthagytuk Dirket és Bazsival és Tapioval bementünk a stadionba, hiszen kiakartuk rakni a drapinkat.
Kiváló hangulat uralkodott a dortmundi táborban, rengetegen jöttek a csapatot buzdítani.

A jegyünk a G2-es szektorba szólt, de mi a G4-esbe mentünk. Miután kitettük a drapit, megettünk egy jó bratwurstot és megittunk valami irtó gyenge sört lightot. A szünetig így nem is találkoztunk Dirkkel, csak pár SMS váltás történt, hogy szünetbe találkozunk.
A meccsről nem érdemes sokat írni, borzalmas volt a csapat játéka. Santana és Owomoyela időzített bombaként funkcionált a védelemben.

Santana el is követett egy bődületes hibát a 80. percben, aminek köszönhetően Gekas betalált. A berliniek ünnepeltek, ujjongtak, úgy fél percig. Fél perc múlva azonban a dortmundiak ugráltak örömükben, hiszen lesállás miatt érvénytelenítették a görög gólját. Az utolsó percben a fiúk megnyerhették volna a meccset, de úgy 10 méterről 100 %-os helyzetből Sahin az égbe rúgta a labdát.
Igazságos döntetlen született egy gyenge meccsen.

A meccs után elhoztuk a drapinkat és elindultunk kifelé a stadionból. Útközben Dirk még váltott pár szót Jens-szel, majd az S-bahn felé vettük az irányt. Visszamentünk a szállásra, felfrissültünk, majd visszamentünk az Alexanderpatzra, ahol Dirk egyik riesei ismerősével találkoztunk.

Mivel éhesek voltunk, kerestünk a téren egy éttermet. Kellemes hely volt a Caramba, csak szombat este tele volt és csak a teraszon találtunk helyet a hűvös estében. Annyira azért nem fáztunk, hiszen gázlángokkal fűtöttek az aszalok körül. Nagyon jót vacsoráztunk, majd 11 felé elindultunk vissza a szállásra.

Rengeteget kellett lépcsőznünk az S-bahnos átszállásoknak köszönhetően, ezt már Bazsi fájos lába nem nagyon bírta. Meg is jegyezte egypár alkalommal, hogy „azok a k…a lépcsők, rohadjanak meg …”. Nagyon jókat mulattunk. Természetesen nem Bazsi szenvedésén, hanem a stíluson, ahogy előadta a drámáját.

Miután visszaértünk a szállásra a fiúk lent maradtak még én pedig felmentem a szobámba és nyugovóra tértem, mert rettentően fáradt voltam.

A vasárnapi nap számomra egy tortúrával kezdődött. Óraátállítás volt. Miután nem emlékeztem arra, hogy a telefonom átáll-e magától, átállítottam előző este. Vesztemre…
A telefonom átállt, ennek köszönhetően sikerült még egy órával kevesebbet aludnom.
Reggelit követően Tapiora vártunk, hogy megérkezzen hozzánk. Tatjanának már vasárnap haza kellett repülnie, ezért a kollégának a szobámban szorítottam helyet egy napi szállás gyanánt.

Tapio barátunk a berlini félmarathonnak köszönhetően a fél környéket megkerülte, hogy eljusson a szállásunkra, ennek köszönhetően ismét elkésett.

Első utunk a Checkpoint Charlie felé vezetett. Bementünk a múzeumba is. Aki megakarja ismerni Berlin történelmét a keleti és nyugati viszálykodás során, mindenképpen térjen be. Dirknek és a történelmi emlékeknek köszönhetőn, nagyon sok mindent megértettünk.

A múzeum előtt fotózgattuk egymást, majd gyalog végig sétáltunk a Friedrichstrassén, ezt követően S-bahnra szállva kimentünk a Charlottenburgi kastélyhoz. Gyönyörű helyen fekszik ez az szép építmény.
Körbe jártuk a kastélyt és mivel logott az eső lába, elindultunk a Győzelem szobor irányába. Útközben behúzódtunk  az eső elől egy étterembe, ahol elfogyasztottunk egy sört és egy capuccinnot.

A Győzelem szoborig gyalog tettük meg a közel 2 km-es távot, közben jókat beszélgettünk és nosztalgiáztunk.

Miután megtekintettünk ezt a történelmi jelképet is, felszálltunk a 100-as emeletes buszra, amivel az Alexanderplatzig utaztunk. Este felé járt, elérkezett a vacsoraidő. Így betértünk az előző napi éttermünkbe, most már sikerült be is férnünk, nem kellett fagyoskodni.
Miután jól megvacsiztunk, elindultunk a szállás felé. Sajna az első napi kiskocsma nem volt nyitva, így a szálláson söröztünk, narancsleveztünk elalvásig.

Hétfőn reggel a szokásos időben fél 9-kor reggeliztünk, majd 11 órakkor elindultunk a reptér irányába.

Érdekes módon nem történt semmi katasztrófa, az elutazás pillanatáig, pedig velünk volt Kataszrófa-Dirk is utunk során.

A reptéren azonban szembesülnünk kellett a repülőtér számítógépes rendszerének összeomlásával. Ennek köszönhetően kézzel írták a beszállókártyákat. A rendszer összeomlásnak köszönhetően Bazsinak nem kellett fizetnie a csomagfeladásért. Sajnos a szokásos procedurák számítógép híján lassabban zajlottak, ennek köszönhetően a gépek is késtek. Hát persze Dirk velünk volt…

A késésnek köszönhetően maradt időnk és meg is éheztünk. Kajáltunk a Burger Kingben.
Miközben várakoztunk a reptéren észrevettük, hogy magányosan bolyong és nem találja a helyét egy muszlim nő. Először tőlem kérdezte meg, hogy honnan indul a Pisa-i gép. Hiába mondtam neki nem értette. Majd Dirknél próbálkozott, ott sem járt sikerrel.

Próbálkozott még a helyi hatóságoknál, ők is elmagyarázták a megoldást, de hiába. A nő sem emberi nyelvet nem beszélt, sem olvasni nem tudott. Kérdem én, az ilyen minek megy külföldre egyedül ???

Majd a végső megoldás Tapio maradt, aki megfogta a nő kezét és elkísérte. Hiába volt már a segítség, a gép felszállt, a nő pedig Berlinben maradt. Lehet, hogy azóta is ott ül…

Hazafelé tele volt a repülő, szétszórva ültünk a gépen. Sima utat és landolást követően Ferihegyre érkeztünk. Bazsi taxiba ült, hogy elérje a vonatát. Tapioval és Dirkkel a városba buszoztunk, majd metróra szálltunk. A Népligethez érkezve Tapioval elbúcsúztunk Dirktől és felszálltunk az 1-es vilire. 3 megállót követően elköszöntem Tapiotól és hazasétáltam.

Nagyon jó út volt, sok nevetéssel, sétával. Berlin gyönyörű város, megérte elmenni, sok a látványosság. A meccs, a fiúk teljesítményének köszönhetően értékelhetetlenre sikeredett. De sebaj, a hangulat mindent kárpótolt.

Köszi mindenkinek, aki részt vett ezen a túrán !!!

Heja BVB! Heja BVB Fanclub Ungarn!