Berlin idegenben. Idegenbeli Dortmund mérkőzésen még nem voltam, így az utazó csapatból  debütáló voltam ebből a szempontból(is).
Emellett mindenképpen érdekelt Berlin, mint város, mint történelmi eseményekben gazdag, nevezetességeiről híres város.

Végülis úgy is lehetni mondani, hogy 90 perc köré egy nagyon jó városnéző túra lett szervezve.
Természetesen egy hétvége alatt nem lehet egész Berlint bejárni, bár mi azért megpróbáltuk...

Ffőleg akkor nem megy, ha olyan kígyózó sorokba botlottunk, mint a Reichstag épületének bejáratnál egész hétvégén.

Erre ez a hétvége kevés volt, hogy órákra beálljunk a sorba. Sajnos.

Péntek reggel jóval 8 óra előtt értem fel Ferihegyre B.füredről. Mivel Dirk, Laszti, Tápió és barátnője későbbi időpontban érkeztek, és véletlenül volt nálam 1-2….sör, így nagyon nem kellett gondolkoznom, mivel csapjam el a várakozásra szánt, drága időt.

Miután összejött az utazó gárda - ki előbb, ki később -, gyors check-in, egy nem olyan gyors sör, és már repülhettünk is.
Leszállás előtt egy szokásos füldugulás –amit sajnos nem nagyon tudok elkerülni -, a bőrönd felvételénél meg egy szokatlan orrvérzés. Ez valószínű, a gépen elkövetett füldugulást elkerülendő Feng-Sui gyakorlatok következménye volt.

A repülőteret elhagyva, első cél a szállás meglelése volt, hogy le tudjunk cuccolni. Természetesen tömegközlekedéssel és sok lépcsővel, ami persze végigkísérte túránkat. Útközben Tapiótól és barátnőjétől elváltunk, akik egyik berlini barátjuknál szállásolták el magukat. Gyors szálláselfoglalás után irány a Brandenburgi kapu, ahol találkoztunk Tapióékkal, és irány a nézelődés, és ”bámulódás”.

A Brandenburgi kapu és a Reichstag közötti útszakaszon toltunk egy wurst-ot az arcunkba, mert már régen volt reggel. Érdekesség számba ment a berlini fal vonalát is megtekinteni. Itt a „wurst-os” melletti kerítésen, kerítésnél volt egy emlékmű a berlini fal áldozatainak. Útközben, és az egész berlini túra alatt, Dirk – aki több telet megért mint mi, és a német történelmet kiemeltebb óraszámba tanulta mint mi -, egy-egy történelmi épülethez, vagy emlékműhöz érve elmondta mit kell tudni a helyszínről és a vele kapcsolatos infókat. Egyszóval idegenvezetett.

Reichstag épülete előtt turistaözön, nézelődők, és egy hatalmas gyep ahol egy kicsit megpihentünk, elfetrengtünk a füvön, elnézelődtünk, és kihasználva a nagyon kellemes, napos  időjárást.

Bár a turistaözön szót elég gyakran használhatnám a következőkben is, ami berlini tartózkodásunkat végigkísérte.
Ezután az „unter den linden” utcán, a berlini dóm érintésével eljutottunk a TV-toronyig, ami szintén kihagyhatatlan látnivaló Berlinben. Ahhoz, hogy fel tudjunk jutni a Tv-toronyba, egy órát kellett várni. Így volt idő egy gyors kajára.

Már sötétben értünk fel a 203 magas Tv-toronyba, ahonnan a teljesen kivilágított Berlini panorámát tekintettük meg. Ezt követően megnéztük még a világórát, és elindultunk visszafele a szállásig sok sétával, és elhanyagolható tömegközlekedés segítségével.

Nagyon fárasztó nap után, a szállástól pár méterre beestünk egy szimpatikus kiskocsmába, ahol 1-2 életmentő sör, és egy jó kis beszélgetés után visszatértünk szállásra. Itt a bárban azért még megkóstoltuk, mennyire friss sört csapolnak. Kora hajnalban (emlékeim szerint 2-3 óra magasságában ) tértünk nyugovóra.

Másnap eljött a szombat, a meccsnap, és az időjárás előrejelzésnek megfelelően, a zuhogó eső.
Reggeli után pihi, de mire elhagytuk a szállást , nagy örömünkre az eső is elállt. 11 után Tapió csatlakozott hozzánk a Brandenburgi kapunál, ahol már 1-2 dortmundi szurkolói csoport már csinálta a műsort, hangoltak a mérkőzésre, vidámkodtak.
Majd indulás a Hauptbanhofhoz, ahol Dirk Riesai barátaival találkoztunk. ( Hauptbanhof felé tartva, a Reichstag felé mentünk, ahol minden eddiginél hosszabb sor volt látható. Elképesztő.

Laszti irányításával –aki egész túra alatt kezében tartotta a tömegközlekedésünket-, irány az Olimpiai stadion. Olimpiai stadion felé vezető S-Bahn-ok tömve voltak Hertha és Dortmund szurkolókkal vegyesen.

A vonatról leszállva, és távolodva a vonattól, jó volt visszafele nézni, ahogy hömpölygött a tömeg. Indultunk az Olimpiai stadion vendég szektorainak bejárata felé. A bejárat előtt már gyülekezett a dortmundi szurkoló sereg.
Dirk időközben felkereste Jens-t akinél a belépő jegyeink voltak. Dirk kapott egy telefonhívást volt osztálytársaitól, -akiknek a jegye Dirknél volt-, hogy csak 15.00 órára érnek a stadionhoz.
Dirk látszólag nagyon nem örült a hírnek, amin meg se lepődtünk. Laszti, Tapió, és én bementünk előbb, hogy a fanclubzászlót kirakhassuk.

A szektorokhoz való eljutást, két komoly, bokától a nyakig való ellenőrzés előzte meg, ami a bejutást rendesen lelassította.
Jegyünk a G2 szektorba szólt, de a G4 szektorba maradtunk, mivel, a „biztonsági szervezet” emberei az alatt rakták ki a fanklub zászlót. A sört amit itt ittunk, gyengeminőségű, „sör light” italocska volt.

A meccs nem volt egy magas színvonalú, de úgy is mondhatnánk, gyengécske volt. Nagyon gyengén játszottunk, és talán megkockáztatom, hogy idény egyik leggyengébb játékával rukkolt elő a csapat. Nagyon sokat bosszankodtunk meccs közben. Rengeteg, alapvető hibát vétettünk, ez kihatott a szurkolótáborra és így a szurkolásra is.

Félidőben átmentünk Dirkhez, a G2-es szektorba, ahonnan folytattuk a csapat buzdítását. Klopp félidőben Zidan helyett behozta Tamást. Zidan(is) tényleg harmatgyenge teljesítményt nyújtott.
A második félidő 70. percétől kapcsolt nagyobb fordulatszámra a csapat, ami több gólhelyzet kialakításában mutatkozott meg.

A 80. percben az összes dortmundi szurkoló lefagyott, elnémult az egész szurkolótábor, mivel Gekas fejese behullott a kapuba, természetesen a védelem hatalmas hibájából. A Hertha szurkolók kirobbantak az örömtől, ami nem tartott sokáig, mivel Wagner játékvezető les címén érvénytelenítette a találatot.

Ekkor az egész dortmundi táborban hatalmas örömmámor vette kezdetét, és minden eddiginél jobban buzdítottuk csapatunkat. ( „ A legszebb öröm a káröröm, mert nincs benne irigység” szólás, itt 100%-os mértékben kimerítette a mondat mondanivalóját, lényegét. ) Sajnos ezen a napon nem örülhettünk dortmundi gólnak, pedig itt a dortmundi magban ismét át szerettem volna élni a gól örömének, minden ízét – zamatát. Így maradt a 0-0, ami nem túl hízelgő a sereghajtó otthonába.

A mérkőzés után Dirk még megbeszélte dolgait Jens-el, és tipli az S-Bahnhoz.

Gyorsan visszaértünk a szállóra – tömegközlekedés, rohadt sok lépcsővel-, kb. 19.30-ra, de így is késésbe voltunk, mivel Dirk egy régi ismerősével találkozott az Alexender platz-on, akit már rendesen megvárakoztattunk. Kerestünk egy éttermet, ami bent teljesen megtelt, így kint a „jó időben” vacsiztunk meg. Melegünk nem volt, de ehhez közrejátszott a fáradság is. Miután végeztünk, visszatértünk a szállodába, ahol betoltunk még pár sört, aztán az ágyba már csak úgy estem be a fáradtságtól.

Miközben megérdemelt, nyugodt pihenőnket tartottuk vasárnap hajnalban, az órát előre állították egy kerek órával, 2-ről 3-ra.:)
Vasárnap reggel 8.30-kor reggeli, pihi, közben megnéztük a Bundesliga összefoglalót, aztán mint pihentető programként vártunk Tápióra, aki mától csatlakozott a hozzánk a szállón.

Talán dél körül indultunk el a szállóról. Checkpoint Charlie múzeum és a Charlottenburgi kastély megtekintése volt a cél. Ezen a napon éppen félmaratoni verseny volt Berlin utcáin, így akarva-akaratlanúl beléjük botlottunk, így mindenképpen keresztül kellett rajtuk futni, hogy elérjük célunkat.

Checkpoint Charlie múzeum  megtekintése nagy élmény volt számomra. Dirk, a múzeum megtekintése közben, nagyon sokat tudott mesélni, és hozzáfűzni dolgokat a múzeumban látotott dolgokhoz, és történelmi eseményekhez, mint volt keletnémeti srác.

Ezután a belvárostól távolabb eső Charlottenburgi kastélyt közelítettük meg nem kevés sétával, majd tekintettük meg kívülről. Kis ideig, és pár fénykép erejéig maradtunk, majd pihenésképpen beültünk egy sörre. Majd  busszal, és sok sétával, a győzelmi oszlop, szobor felé vettük utunkat, a német főváros egyik legmarkánsabb jelképe felé. Útközben, még az előző napi mérkőzés hatása alatt lévén, jó hangulatban egy bizonyos dortmundi rigmust dalolgattunk. ( mi így sétálunk)

A győzelmi oszlop árnyékából, emeletes busszal mentünk be a belvárosba. Az Alexanedarplatz-on, ugyan ott megvacsoráztunk, ahol előző este. A kajára, sörre, ma se volt kifogásunk.

Ezután visszamentünk a szállóra, majd a bárban még söröztünk, és egy jót beszélgettünk. Ezen a napon is sikerült erőteljesen elfáradni.

Hétfőn reggel már nagyon fáradtan keltünk. Ez a három nap leszívta teljesen az energiánkat.
Reggeli, majd összepakolás, wiedersehn a szálloda személyzetének, és S-Bahn segítségével ki a reptérre.

Kiérve a reptérre, szomorúan hallottuk a hírt, hogy az easyjet számítógép rendszer romokban, így „manuális check-in” következett. Személy szerint ezt nem bántam, mivel a bőröndöm ingyen, bérmentve utazott hazáig. Gépünk se volt éppen pontos, ami kb.30 percet-et késett.

Landolás után elköszöntünk egymástól, aztán taxival a pályaudvarig, onnan meg haza. Kb. 21.30-ra értem haza.

Összegezve a hétvégét, nagyon kellemes, jó hangulatú túra volt, egy nagyon jó társasággal.

Sajnos a mérkőzés nem úgy alakult, ahogy mi azt elképzeltük, de az nem befolyásolta a túra hangulatát. Rengeteg élménnyel gazdagodtam ezalatt  a pár nap alatt is.