Egy túra sok élménnyel, nem olyan jó meccsel, sok poénnal, új becenevekkel (Lépcsős-Bazsi; GPS-Laszti; Nászutas-Tapio és Katasztrófa-Dirk).

Hagyományos kifejezések ezen a hétvégen voltak „Bocs a késés“; „A Nászutasok“ és „ ez a k…va sok lépcső úgy utálom“! De jöjjenek a részletek!

Péntek: Időbe 8 órakor érkeztem Pestre. Gyorsan hívtam fel Laszti és kérdeztem milyen busszal kell mennem a megbeszélt helyre. 15 perc múlva találkoztam vele a Thököly úton. Villamossal, Metróval és busszal mentünk ki a Ferihegyre...

Bazsinak már ott kellet lenni, de nem találtunk. Közbe hívott Zlotyi és kérdezett mi a helyzet. Meg is találtunk Bazsi aki kint állt egy cigivel. Most már csak 2-en hiányoztak. Tapio hívott, hogy késni fognak kicsit. Már vicceltünk, hogy a 2 nászutas biztos elaludt.
Bazsi gyorson fizette a bőrönd és megérkezett Tapio és Tatjana. Ès már először hallottuk a “Bocs a késes” ;-)!

Gyorson a Check-in, és kint ittunk még egy sör. Utána mentünk hátra. Csak a kapu jelzett pont....Nálam....Hát! Gondolni való dolog. A bisztrón még ittunk v.mi, és már kezdett a Boarding. Felszállt a gép, de én gondolom egy kicsit keményebb volt a start mint amúgy. Mindegy...fent maradtunk. Gyorson elmúlt minden, mert közbe beszéltünk Borussia- és a Fanclubról. Időbe érkeztünk Berlinbe, Laszti és én már mentünk ki, Bazsi, Tapio és Tatjana még vártak a bőröndökre. Kint láttunk egy kis baleset, mikor egy Busz karcolta egy Mercedes. De vicces volt hogy a Mercivezetö utána ment el. Akinek sok pénz van….

Most mutatta GPS-Laszti a tudás. Pár perc alatt megismerte a tömegközlekedési terv és irányított minket a városba. Ilyenkor észre lehet venni ki a csoportba a városi és ki a vidéki. Az gondolom Laszti nélkül párszor eltévedtünk volna. Tapio és Tatjana egy ismerősnél maradtak és mi mentünk a Potsdamer Platz-ig, ahol a szálló volt.
Gyorsan a szobákba, kicsit felfrissíteni és mentünk a Berlini jelképhez. A Brandenburgi kapun akartunk újra találkozni a nászutasokkal 16 órakor. Jöttek is csak“ bocs a késés“ ;-)!
A kaputól mentünk a Reichstagig. Közbe néztük a kereszteket, amiket a falnál lelőtt embereknek állítottak. Mert NDK születési vagyok, tudtam arról sokat nekik mondani. Èrdekes volt nekik is a volt falvonal. Utána mentünk a “Unter den Linden” utcán az Alexanderplatzig. Közbe mindig várni kellet Tapio és Tatjanara.

Ès most már végleges kaptak a nevek: a nászutasok! Megérkeztünk ott és fel akartunk menni a TV-toronyra. Mondták, hogy minimum egy óra kell várni. Megvettük a jegyek és mentünk gyorson egy ázsia büfébe. Azután mentünk fel. Nem lehet mondani milyen szép Berlin mikor 203 felett van az ember. Már sötét volt, de kivilágítva még szebb. Lent az Alexanderplatzon még megnéztük a világórát, és azután megbeszéltük, hogy beülünk még valahova.
Sétáltunk a Friedrichstrasse és nézelödtünk. GPS-Lasztinak az egyik ékszerüzletbe nagyon tetszed egy óra. De 65 000€ egy kicsit drágának találtuk. Meglepődtünk, amikor ki értünk a Potsdamer Platzon, de majdnem a szálló mellet látunk egy kis kocsma. Bementünk és pihentünk egy kicsit pár sörrel.

A kocsmás egy régi rocker volt, de jó fej. Viccelt velünk. Jó volt a hangulat ott bent. A nászutasok most mentek, és mi is mentünk a szállóba. De ott még gyorson leültünk a szamítógépek előtt, és ittunk egy pár sört. Az hiszem kb. 2 óra volt mikor mentünk aludni.

Szombat: Ki aludtunk magunkat és reggeliztünk. 11kor volt megbeszélve Tapioval hogy találkozzunk a kapunál. De ma is “bocs a késés” X-D! Onnan sétáltunk az Hauptbahnhofhoz és vártunk a vonatra. Nagyon örültem mikor érkeztek a Riesai Fiuk. Beszéltem Marcelal hol találkozzunk a stadionnal és GPS-Laszti irányította minket az Olympiastadionra.
Ott megérkeztünk és gyorson találkoztunk Jens Volkevel. Ö nála volt a mi jegyünk. Kösz mégegyszer Jens.

Most kaptam egy hívás, hogy a 2 osztálytársam késni fognak! Kb. 15orákor fognak érkezni a Stadionnal. Nem mondanám, hogy nagyon tetszed. De most hogy csinálunk? A 3 srácok bementek, mert ki kell rakni az új zászlónk. Èn addig vártam a 2 fiúra. Közbe észrevettem, hogy a belépés a stadionba, Berlinbe nagyon lassan megy. Sok ember vártak a kapuk előtt.

Mikor jöttek ez a 2 fiúk, mi is áltunk ott bent. Olyan lassan halad a sor. Az Dortmundba sokkal gyorsabb megy. A szegény securitysnek már piros volt a füle, mert mindenki rá káromkodott. Kedves Berlini. Mi lenne, ha több kapuk nyitnátok vagy hamarabb kezdenétek a beléptetést!

10 perc kezdés után bent voltam a G2 be. Kerestem a másik 3, de nem találtam. Kaptam egy SMS Lasztitól hogy tovább lettek tolva a G4 be a tömegtől. Írtam neki hogy a szünetbe áthozom. A hangulat a vendégszektorba jó volt. Csak sajnos nem a csapat. Igazán nem kell sokat írni a meccsről.
Valahogy mindenki várt a szünetre. A szünetbe összefutottunk és most végre együtt mentünk a G2 be. A második félidő ugyan olyon sz…r volt mint az első.
A szurkolók akkor is nyomták. A 80. percbe nagyon hangos lett a stadionba. Gekas 0-1!!! Mindenki káromkodott és mikor észrevettünk, hogy nem adja a Wagner a gól, akkor örültünk, mint saját gól után. De igazán nem akarom most azon beszélni....les....nem les....mindenkinek legyen a saját véleménye.
Azután egy kicsit jobb lett a meccs és Sahin kihagyott egy 110% lehetőséget. Egy győzelem nem igazán megérdemelt, de örültünk neki is. Vége.

Jött a csapat, de nem nagyon ment fel a hangulat.

Elhoztuk még a zászlónk és mentünk ki, mert Jensel kellet még v.mi megbeszélni. ( de arról később többet fogom írni a fórumba)
Mentünk az S-Bahnhoz és mentünk vissza a szállóra. Késő volt már, mert fél 8-kor akartunk egy Riesai ismerőssel találkozni az Alexanderplatznal.
Nagyon késtünk, de nem baj. Mentünk a “carambar”ba, és ott vacsoráztunk és beszélgettünk. 23 óra körül mentünk vissza a szálló fele.

Most kapta még Bazsi az új becenév. A Bahnhof Friedrichstrassenal, mikor újra cserélni kellet a S-Bahn és mentünk, akkor hátul hallottam csak káromkodni a Bazsi: “Ezek a k...a lépcsők, rohadjon meg....” Úgy nevettünk. Mert nem a káromkodás miatt, hanem ahogy kimondta a Bazsi. Nagyon jó Lepcsös-Bazsi!
Ittunk még egy pár sör a Lobbyba és lassan álmos lettünk. Irány az ágyba.

Vasárnap:  Reggeliztünk fél9-kor és utána egy szobába néztük meg a DSF-en az összefoglalókat. Nászutas-Tapio is most jönni akart hozzánk, mert Tatjana már vasárnapon ment vissza Pestre. De gondolhatok: Bocs a késés....lol!

Ezen a vasárnapon Berlinbe volt a Félmaraton. A sok ember között mentünk a Checkpoint Charlie fele. Bementünk a Múzeumba, mert az kötelező, ha tudni akarsz valami a Berlin történelemből. Fotóztunk kicsit, vettünk egy pár ajándékot és sétáltunk megint az egész Friedrichstrasse a S-Bahn fele.
Menni akartunk a Charlottenburgi kastélyihoz. Az is csak kívül megnéztük. Busszal mentünk utána a győzelem szobor fele. Ott a környéken ittunk 1-2 kávé és most ki akartunk próbálni ilyen emeletes busz. A 100 busz vitte minket az Alexanderplatzhoz. Megbeszéltünk, hogy újra vacsorázunk a “Carambar”ba, mert finom volt és az áraik is elmentek.
Bent ültünk és mellettünk volt egy fiatal pár, biztos az első randi volt nekik. Jaj de aranyosak voltak ez a két fiú!

Most akartunk még egyszer menni a kocsmába ahol pénteken voltunk. De sajnos zárva volt. Na, akkor mentünk a szállóba és ott ittunk még pár sör. Megint volt ilyen 2körül mikor mentünk aludni.

Hétfő: Úgy megbeszéltünk, hogy szokásos fél 9-kor reggelizünk és fél 11-kor megyünk a repülőtér fele. Gyorson még benéztünk az internetbe, hogy van valami az easyjettel. Mert még nem történt semmi a túrán, pedig Dirk (én) is ott volt. De nem volt semmi, csak a Barcelona járat törölték.
S-Bahnal mentünk ki Schönefeldre. Na végre, most mutatta Dirk, miért a becenév katasztrofa-Dirk. Az egész repülőtéren összeesett a számítógép rendszer. Kézzel kellet írni a felszállókartyákat. De lépcsős-Bazsinak szerencse volt, mert azért nem kellett fizetni a bőrönd. A Security-Check egy kicsit tartott, de még időbe értünk hátra.
Most mondták, hogy a Budapesti járat minimum egy fél órát késni fog. Hat persze, ÈN voltam ott. Vártunk, ettünk valami a Burger Kingnél és jöhet a Boarding. Közbe észrevettünk, hogy muszlim hölgy ott járkál. Jön hozzam és kerdezzi “Pisa”! Németül, angolul magyaráztam neki, hogy menni kell a kapu65-re, mert már Boarding van neki. Akkor mondja nekem “schüschü”. Nem akarta elhinni, ment tovább és kérdezet rendőrök ,mindenki...A végen tapio megfogta neki a kéz és vitte a kapuhoz, de.....késő....Ugye gyerekek az nem bátorság, ha nem tudok olvasni vagy valamilyen nyelv (egy kicsit) akkor nem megyek egyedül külföldre?

Na, ne hogy mi azért késünk a miénket. Bementünk a repülőbe, de nem volt hely, azért mindenki egyedül ült. Kicsit pihentünk hazafele és 17 órákor érkeztünk Pesten. Lepcsös-Bazsi gyorson ment Taxival a Déli pályaudvarra, Nászutas-Tapio,GPS-Laszti és én (katasztrófa-Dirk) mentünk busszal és metróval be a városba.
A 2 kiszálltak a Népligetnél, én tovább mentem a Keletire.18 órákor érkeztem és még volt elég idő venni a jegy és keresni a vágány. Minden sikerült és 21.15-kor én is itthon voltam.

Eredmény: zseniális túra volt, akkor is ha nem nyertünk. A forduló eredmények (főleg a LEV) mutatták, hogy egy győzelemmel tudtunk volna egy kicsit még a BL-helyekre pillantani. Most az a feladat, hogy marad nekünk egy EL-hely. Sokat sétáltunk, sokat láttunk és sokat nevettünk.

Most köszönni akarom.
Köszi szépen Jens Volke (a ki hozott a jegyek Berlinbe); Petra Stüker (aki mindig segít nekünk) és főleg a túra  résztvevő az új becenevekkel: Lépcsös-Bazsi, Nászutas-Tapio és GPS-Laszti. Remélem összejön az a megbeszélt Hamburg túra.

Meg 4 ½ hét és megyek újra a Westfalenstadionba. Jönnek vidisjani és fia. BV Borussia-Vfl Wolfsburg lesz a meccsünk és remélem már ott végleges biztos és ünnepelhetünk az EUROPAPOKAL!

Heja BVB! Heja BVB Fanclub Ungarn!