|
Röviden ez volt a turné, az elejétől a végéig: tervezés, felkészülés, járat törlés, a stressz, és még mindig egyedülálló élmény.
Hogy megértsétek gyorsan leírom, hogy valójában hogyan kellett volna lennie:
Nyáron kijött a Plan és láttuk, hogy a klub 100. évfordulóján az SC Freiburg érkezik a Westfalen stadionban. Gyors intézkedés, telefon, jegyrendelés, repjegy foglalás, szállás foglalás.
Zlotyi és én úgy éreztük akkor, hogy valami különlegeset kell tervezni erre a hétvégére.
Azt írta Zlotyi, hogy Tamással megszervezi a találkozót.
Ez sajnos nem jött össze, és még Jürgen Klopp sem tudott segíteni, pedig meghívta őt vacsorára. De ő hívott, és sajnos le kellett mondania. Aztán úgy döntöttünk, hogy vasárnap majd meglátogatjuk a Borusseumot.
Ez volt a tervezett tehát. Indulás péntek, délután érkezés hotel, karácsonyi vásár, szombat Fanshop, stadion, Fanparty, vasárnap Borusseum repülés haza.
És most olvassátok, hogy mit történt valójában:
Elindultam péntek reggel és 8.15 körül a Gedeon parkolóba is voltam. Vártam a többiekre, 8,45 körül megérkezett Kriszti, Ákos, Zlotyi. A kisbusz elvitt minket a Terminal1-hez, közben Zlotyi megkapta az üzenetet, hogy a mi járatunk késik, és csak 13,50-kor megy.
Megérkeztünk Ferihegy 1-re és ott már várt a többi ember minket. Úgy döntöttünk, ez nem rontja el a hangulatot és Laci és MOHI gyorsan bementek a Tesco-hoz, hogy vegyenek ezt-azt, amíg várakozunk.
Miközben ott ültünk, egy kicsit izgatottak lettünk, mert jött az üzenetet, hogy a repülőjárat Dortmundba törölve lett.
Irány az infó pult.
Ekkor kaptuk a hírt, hogy a mi járatunk hóesés miatt nem jön Londonból. (Mi köze egy Londoni járatnak Budapesthez….)
A hölgy akart segíteni nekünk, hogy átrakja vasárnapra a jegyünket. Wow! Vasárnap már szerettünk volna leszállni Budapesten.
Aztán mindenki elkezdte a telefonhívásokat. Mindenki próbált megoldást találni annak érdekében, hogy az utazás ne menjen tönkre.
Worns talált egy kisbuszt, ami mérsékelt áron elvitt volna minket DO-ba. Pillanatnyi gondolkodás.
We make it!
Ehhez azonban le kellett menni Bábolnába, ami mintegy 90 km-re van Budapesttől.
Worns és Kriszti meghívott bennünket egy italra, és mindenki szelektálta a bőröndöt és cuccokat, és csak azt vittük, ami szükséges az útra.
Amíg megjött a busz, Wörnsnél ürítettük a bárt.
15.30-kor elindultunk a busszal, amin még jó hangulat volt.
Let's go .. de nem sokáig, mert mi, 10 perc után megálltunk. Az első sörök megtették hatásukat.
Szomszéd faluban felvettük a 2. Drivert és akkor hajtottunk az autópályára. A hangulat a buszon egyre jobb volt, és előkerültek az első vadászok és Pálinkák.
Zlotyi felfedezte a DVD-gyűjtemény a buszon. Meg is néztek 2 mozit, de én valahogy nem értettem. Beszélgettünk a film alatt, ment a zene és telt az idő.
Este keresztül hajtottunk Ausztrián, és nagyon megörültek, hogy gyorsan sikerül valahogy megtenni az utat. Hogy hidegebb van, nem vettük komolyan.
Miután több helyen megálltunk, jött Németország. Viccesen megállapítottuk, hogy kezdenek a lemezek befagyni.
Megérkeztünk a Bajor Erdő pihenőhelyre, és vacsoráztunk.
A 22 óra itt már késő, de nem számított, ők gyorsan kiszolgáltak minket.
Következő megálló most már félúton DO. Megálltunk dohányozni.
Mivel én egy jól nevelt ember vagyok, nem dobom a csikket a virágba, elsétáltam, hogy keresek egy szemetest. Visszafelé sétálva a buszhoz látom, hogy szépen lassan elindult. Mínusz 20 fok, éjjel….gyorsan futottam, és valahogy sikerült csökkenteni a távolságot a busszal szemben. Kopogtam, és szerencsére meghallották a buszon és megállt.
Nem mondhatom, hogy nem könnyebbültem meg.
Mentünk tovább, és most már egyre hidegebb lett a buszon. 7:00-kor Sauerlandnál voltunk. Azt javasoltam, hogy most pihenjünk sokat, máskülönben túl korán megérkezünk Dortmundba.
Kb 9:00-kor megérkeztünk Dortmundba, majd mentünk egyből az IBIS Hotelhez, hogy egy szobát intézzünk a 2 gépkocsivezetőnek. Kell nekik aludni, így érkezünk biztonságban haza.
Ábel búcsút intett nekünk, ő ment a DO-ban élő ismerősökhöz.
Mi mentünk be a városba. Nagyon rossz hideg volt Dortmundban. -17 °. ... Elviselhetetlen.
Elmentünk először valamit enni, és felmelegedni.
Aztán elmentünk a Fanshopba. Mikor mentem ki, találkoztam Chrisel Plettenbergből. A karácsonyi vásárban megittunk pár forralt bort és beszélgettünk, majd hirtelen megláttunk egy ismerőst! Michael, akinek az apukája magyar és akivel találkoztunk Berlinben.
Beszélgettünk egy kicsit majd lassan eljött az ideje, hogy mi menjünk a stadionba.
Metróra szálltunk, Hall, aztán mentünk kényelmesen az Északi részhez, mert ott tudtuk átvenni a lefoglalt jegyeket. Persze ha már ott voltunk a FanShopba mindenki bement és vásárolt. No meg Prioritást élvezett, hogy felmelegedjünk. ...
Günter telefonált, hogy hamarosan parko lóban lesz. Rohantam is le Mohival, és elvittük a szatyrokat is.
Günter és Heidi vártak minket, közben Mohi megkínálta őket a finom házi pálinkájával.
A felmelegedés egész jó volt. Most már irány a stadionba. ... Mi nem akartunk kihagyni semmit.
Beértünk, majd megtudtam, hogy Zoli bérletét elvették.
Beszéltem a biztonságival, de sajnos a kártya már a főnökénél volt.
Bementünk a 14-es Blokkba és készültünk az ünneplésre. Én üdvözöltem a sok régi barátot, és együtt ünnepeltük az antik hősöket. CHAPPI, Riedle és Hitzfeldet.
Lassan kezdett izgalmas lenni. Készült egy nagy zászló amit a 25.00 szurkoló feje fölé húztak, elé pedig a régi hősöket. Micsoda érzés, bulizás a rajongókkal a zászló alatt.
A régi "Evonik" zászló felhúzása se volt rossz, de ez most jobb volt. Őrület! Itt is köszönjük ezt a sok időt és energiát a rajongóknak, akik ezt lehetővé tették. Hála UNITY!
Felálltak a csapatok kezdődhetett a játék.
A Freiburg kezdett erősebben, de a forgatókönyvet jól írták.
Lucas megszerezte a vezetést a 19.percben.
Aztán a játék lassan leült.... a hidegben a játékosoknak se volt kedvük gálázni.
A rajongókat ez nem érdekelte. Mi énekeltünk, táncoltunk és ünnepeltünk ezen a napon, ahogy azt kell.
Jött a 2. félidő, ami nem volt sokkal jobb. Borussia irányított és a Freiburg küzdött, de hiába. FINAL!
Győztünk, és most kezdődhetett az ünneplés. A csapat érkezik, a déli lelátó teszi a rövid hullámot, majd a csapat útba veszi az öltözőt.
De a déli lelátó kéri őket, hogy a szokásos módon üljenek le.
Mindazonáltal Nobby hangsúlyozza, hogy erre most nincs idő.
Dede azonban kéri a csapatot, hogy menjenek vissza a rajongókhoz. Visszajöttek!
Mindenki ül: " BV Borussia aus Dortmund; wir folgen dir egal wohin es geht-auch durch schwere Zeiten, werden wir dich stets begleiten-BORUSSIA WIR SIND IMMER FÜR DICH DA!!!”
Mindig szép!
Most kezdődik az ünnepség. A stadion elsötétült, és egy nagy labda érkezett.
Laser Show, rávetítik a labdára a dátumokat.
Végül a tűzijáték. Lementünk a mi zászlókhoz, csináltunk néhány fényképet. Aztán MOHI, Pokmalac és én mentünk Guenterrel és Heidivel a mi halmijainkért a kocsihoz. Ők annyira kedvesek voltak, hogy elvittek minket a Hotelhez.
Az IBIS-nél találkoztunk, és mindenki felszállt a buszra, hogy menjünk haza.
A sofőrök a fűtést próbálják megjavítani, de ilyen hidegben ez nem fog menni.
De elég jól működött ... míg nem jött Hagen. Elfolyt a hűtővíz, a motor meg melegedett.
Mi nehezen bevonszoltuk magunkat egy JET benzinkúthoz, és most próbáltuk újra megjavítani a kocsit.
A hölgy (Diana) telefonált, és kért egy sürgősségi intézkedést, az én ADAC kártyámra. De senki sem tudott segíteni, vagy csak kimondottan drágán.
A járművezető azonban valahogy megjavította a törött tömlőt.
Ebben az időben heves viták voltak egymás között, hogy hogyan és különösen mikor jutunk haza. Voltak, akik még csak nem is akartak a buszon maradni. Az egyik akarta folytatni a vonaton, a másik repülővel. Diana segített további tippekkel és ittunk finom kávét vele.
A vezető jelezte, hogy kész van. Mehetünk.
Minden tiszta ismét a buszra, így elindultunk. Kijutottunk Hagenből. Közben mindnyájan nagyon fáradtak voltunk. Én ittam 2-3-at a MOHI házijából és ez segített nekem végül az álmok birodalmába kerülni.
Aztán felébredtem, Linzben. Szerettünk volna enni reggelit, de az osztrákok 9:00-ig nem nyitnak. Így aztán továbbhajtottunk.
Megérkeztünk dél körül Bábolnára. Néhányan tárgyalásokat kezdtek a vezetővel, mert nyilvánvalóan nem akartuk kifizetni a teljes árat, amikor a buszon fagyasztott élelmiszerek szállítása történt….
Miután mindent rendeztünk, elköszöntünk, és kocsival mentünk tovább.
Így mentünk: Zlotyi, Vidisjani, Mohi és Pokmalac Budapestre. Jani és Pokmalacot a Pöttyös utcánál, Mohit Kőbánya-Kispesten, Zlotyit otthon kitettem, aztán már csak 150km volt hazáig.
Hazaértem, de meg kellett harcolni a fáradtsággal egyedül a kocsiban.
De 17:00-ra otthon voltam.
Milyen is volt most az a túra?
Tanúi lehettünk a születésnapnak és egy feszültséggel teli utazásnak. Én ennek ellenére élveztem.
Most arra van szükség, hogy az Easyjet-től visszakapjuk a pénzünket, de ez is meglesz.
Szeretnék köszönetet mondani azoknak, akik nélkül ez az utazás nem jött volna létre. Mint ahogy mindig, ez Petra Stüker, Zlotyi, Laszti, Wörns és Kriszti. Külön örülök, hogy találkoztam új emberekkel.
Köszönöm a támogatásokat az út során: Pierre, Sarq, Tapio, Ákos, Mohi, Pókmalac, Krisz, Zsolt és a 2 sofőrnek.
Végül, szeretnék köszönetet mondani valaki nagyon különlegesnek:
Diananak, a Hageni benzinkutasnak.
Diananak köszönhető, hogy a megpróbáltatások közepette is megpróbált nekünk segíteni, hogy melegben lehettünk, és amikor feszült volt a hangulat ő nyugodt maradt, és folyamatosan próbált segíteni.
Ezekkel az emberekkel szeptemberben menjünk újra, és pótoljunk be mindent.
Találkozunk szeptemberben az új szezonban.
Heja BVB Fanclub MAGYARORSZÁG! |
