Röviden ez volt a turné, az elejétől a végéig: tervezés, felkészülés, járat törlés, a stressz, és még mindig egyedülálló élmény.

Hogy megértsétek gyorsan leírom, hogy valójában hogyan kellett volna lennie:

Nyáron kijött a Plan és láttuk, hogy a klub 100. évfordulóján az  SC Freiburg érkezik a Westfalen stadionban. Gyors intézkedés, telefon, jegyrendelés, repjegy foglalás, szállás foglalás.

Zlotyi és én úgy éreztük akkor, hogy valami különlegeset kell tervezni erre a hétvégére.
Azt írta Zlotyi, hogy Tamással megszervezi a találkozót.

1909. december 19.-e, jellegzetes nap a dortmundi klub történetében. A megalakulás napja.

Az őszi sorsolást követően kerestük a legkézenfekvőbb megoldást a születésnap megünneplésére. Hogy-hogy nem, pont sikerült december 19.-ére egy hazai meccset kifognunk a Freiburg ellenében.

Több hónapos tervezést és szervezést követően (utazás, szállás, meccsjegyek, programok), elérkezett a nagy nap.

Az utazást megelőzően azonban sokasodtak a problémák...

Ha 2 szóval kellene leírni ezt az utazást, akkor leginkább a káosz és bizonytalanság jutna eszembe, de a hideg és feszültség sem lenne rossz választás, ahogy a csodálatos és felemelő is előjöhet.
Ezek eléggé különböznek egymástól, így nem csoda, hogy elsőre talán nem érti a kedves olvasó, miért pont ilyen dolgokra gondolok, egy jó előre megtervezett utazás kapcsán.

Ezen az úton volt minden, talán csak 1 dolog nem: Meleg! Volt viszont egy csodás hangulatú meccs, egy fantasztikus szurkolói akció, egy 1-0-ra megnyert meccs, és egy idegeket próbáló oda-vissza utazás.

Nos, akkor lássuk a részleteket….

Végre 8 hónap után újra mehetek a világ legszebb stadionjába. Westfalenstadion jövök!!

Péntek reggel 4.59 órakor indult a vonat Tiszafüredről és 8.15kor érkeztem Budapestre.
A Keletinél még gyorson beszaladtam a Mc Donaldba és ittam egy kávé.

Utána Metró- és Busszal ki a Ferihegyre ahol rám várt az első meglepetés.
Az én nyomtatóm nem rendesen nyomta ki a beszálló kártya. Nem engedetek egyből hátra. Csak a rendes Check-in kellet sorba állni.
De ami nagyon vicces volt, ott a sorban ált egy régi munkatárs Plettenbergböl. Itt Gyöngyösen volt, mert az ö cég itt is van. Kicsi a világ.
Most jöttek a szokásos dolog. 1 óra késés. Mindegy ráérek.

2009. 09. 26.

A megérkezés után elfoglaltuk a szobákat, a jól megszokott holzwickede-i Etapban.

Gyorsan betáraztam a sörautomatából 1-2 sört, aztán indulás a Megastore-ba feltölteni a készletünket! És kezdődtek a kisebb bonyodalmak…

Eljött hát a tavaszi turnénk utolsó mérkőzése a KSC ellen.
Előzetesen sok mindenben reménykedtünk és bíztunk. Jó időben, jó hangulatban, de leginkább a győzelemben.

Tanakodtunk, hogy ki lesz jó és ki a rossz ómen, és végre mindenki láthat-e hazai dortmundi győzelmet.

A felvezetés jól sikerült, hiszen már 6 meccset nyert zsinórban a csapat, így joggal várhattuk, hogy az utolsó KSC ellen is, tovább tudjuk folytatni ezt a szériát.
A szervezés és utazás körül ismét csak tekertünk egyet, hiszen a csapat egyik fele repülővel, a másik fele pedig kocsival ment Dortmundba.

Fanclubunk tavaszi hadjáratának második ellenfele a HSV volt. Azt előre lehetett tudni, hogy izgalmas és élvezetes meccs lesz, a végére pedig az eredmény is rendben volt. Sikerült visszavágni az őszi vereségért, és csapatunk  2-0-ra nyert, így 2 meccsből 2 győzelem a mérlegünk.

Jöjjön bazsi rövid beszámolója a mérkőzésről:

A Dortmund – HSV túra előzménye, egy tavaly őszi Dortmund – schalke (3-3) remekbe szabott derby megtekintése volt, 80.552 néző társaságába, a frenetikus hangulatú Südtribüne-ről, amely Dirk hathatós segítsége nélkül természetesen nem jött volna létre.

Fanclubunk tavaszi hadjáratának első ellenfele az FC Köln volt. Az előzmények mellettünk szóltak, és a meccs végre azt hozta amit várhattunk. 3-1-re nyert a csapat, így eddig 1-ből 1 a mérlegünk.

De jöjjön akkor dzsodzso rövid beszámolója a mérkőzésről:

Elindultunk a hosszú útra kocsival. Gondoltuk először megnézzük aktuális ellenfelünk városát Kölnt.

Szerencsés érkezés után a legfontosabb látnivalók a Dóm, Csoki múzeum megnézése után következett a megérdemelt SÖRÖZÉS, ami nagyon jól esett.

Eljött végre ez a nap is és immáron a 4. Bayern elleni meccsre utazhattam.
Az elsőn egy jubileumi ünnepség után 1-0-ra kaptunk ki otthon. A másodikon ha képletesen is de a pályán is segítettem a csapatot így egy fantasztikus meccsen 3-2-re nyertünk.
A harmadik meccs a hangulatról marad emlékezetes, hiszen a kupa döntőn félelmetes hangulatot csináltak a Dortmund drukkerek, de a vége sajnos ott is vereség lett.
Ez tehát már a 4. Bayern elleni utam volt.

A belépők, vonatjegy és szállás intézése elég sok időt és energiát elvitt, pláne 10 embernek az igényeinek figyelembevételével.

Az egész történet bő 1 évvel ezelőttre nyúlik vissza.

2007 nyarán mikor Dirk és családja Magyarországon volt egy nyári estén találkoztunk.

Sok mindenről beszélgettünk és szóba került a német kupa is. Már akkor is rákérdeztem, hogy miért nem veszi komolyabban a csapat és miért nem érünk el itt valami jó eredményt.

Kicsit fura volt a válasz, hogy a csapatnak nem éri meg sokáig versenyben lenni, illetve a motiválás is kevés.
Nem értettem és azt kívántam, bárcsak idén másképpen lenne.