A történet egy szép júniusi dabasi napon kezdődött, amikor is a magyarországi Dortmund szurkolók csoportja összegyülemlett labdarúgás játszás és nem utolsó sorban vedelés céljából (utóbbi valamivel jobban ment nekem).

Szóval már a sokadik sör és pálinka után Herr Lasztoméry András feltette a fogas kérdést, hogy nem mennék ki vele hőn szeretett csapatunk nyitó mérkőzésére.
Ittas állapotomba sok mindenre rá lehet beszélni engem, így kb 0,0001 sec gondolkodás után rávágtam a 3 betűs szót, hogy YES. Bár józanul is így tettem volna csak akkor nem gondolkodtam volna ilyen sokat.

Már szokássá válik nálam, hogy minden beszámoló előtt egy kicsi történelmet vázolok fel, hogy egy laikus vagy épp egy kíváncsi ember is tisztában legyen vele, hogy mivel jár egy ilyen út összehozása.

Ez a sztori már 8 hónapja elkezdődött, amikor is Laszti és Dirk már jelezték, hogy ők mennek erre a meccsre. A többség úgy 6-7 hónapja kezdett jelentkezni, de az igazi szervezés, idén Januárban kezdődött. Még a derbyre utazás előtt sikerült szobát foglalnom május 14.-re, ami már akkor is nagy szó volt, hiszen a táncdalfesztivál miatt, no meg a leendő bajnokavatás miatt, már akkor sem volt szabad hely szombat estére.

Péntek 2011/05/13

Eljött a nap. Felmentem Pestre és utazok a bajnoki városba.
Pesten találkoztam Mohival és Lasztival. Együtt mentünk ki a Ferihegyre. Ott voltak már egy páran és egymás után mindenki érkezett.
Check-In, hátrafele és vártunk a gépre....gyorsan még egy pár régi sztorik a katasztrofa-Dirk és a péntek 13. miatt... de csoda- nem történt semmi, és pont 13.20kor értünk a bajnoki földre.

Itt szétvált a csapat. A legtöbben mentek a belvárosi szállóba. Laszti, Mohi és én, mi még mentünk a Geschäftsstelle felé.

2011. május 13.

Díszes társaság verődött össze sárga-fekete színekben a budapesti reptéren. Köztük voltam én is. A célunk közös volt: három napos fieszta Dortmundban, hiszen imádott klubunk, a BVB megnyerte a német bajnokságot.

A landolást követően elfoglaltuk a szállásunkat a jól ismert és közkedvelt hotelben a Märkische Strasse-n.   Egy ilyen túrán az első és legfontosabb dolgok közt szerepel egy korsó sör és egy bratwurst elfogyasztása, ezért megiramodtunk a városközpont felé, hogy szert tehessünk ilyen élelmiszerekre. 

Az elmúlt hetekben, hónapokban egyre többet beszélgettünk szurkolótársaimmal a bajnoki címről.
Sőt, Tomi barátom már legalább két hónappal ezelőtt megjósolta, hogy a 32. fordulóban a Nürnberg ellen bizony meglesz a salátástál!

Izgatottan vártuk hétről-hétre az eredményeket. Számolgattunk, hiszen nem sokszor adatik meg az ember életében, hogy élőben láthassa kedvenceiket a bajnokság megnyerésekor, pláne nem 1.200 km távolságból.
Krisztivel elhatároztuk, hogy a Glubb ellen ismét ott leszünk a Westfalenstadionban.

Régóta nagy foci rajongó vagyok. Régebben magyar mérkőzésekre is jártam, de egy idő után már nem elégített ki az itthoni színvonal és érdektelenség. Kedvelem a hatalmas tömött stadionokat ezért csak úgy nevezem magam a "stadion turista". Mivel itthon már ilyen nincs, ezért pár évvel ezelőtt fejembe vettem, hogy az összes BEK, BL győztes stadionjába ellátogatok. A jegy szerzés nem éppen egyszerű művelet, így volt ahol meccs helyett csak múzeum és stadion túra keretén belül tudtam csak bejutni. Szigorúan dicsekvés nélkül voltam már Milan, Juve, Barca, Real, Bayern, PSV meccsen, Liverpool, Nothingham, Ajax stadion túrán. Idén Dortmund volt megcélozva.

Az elmúlt években szerencsére már többször is volt lehetőségünk arra, hogy élőben lássunk Dortmund-mérkőzéseket: 2008-ban a Hertha, 2009-ben a S04 elleni hazai összecsapást szurkoltuk végig a Westfalenstadionban. 2003-ban ott voltunk Bécsben az Austria elleni UEFA-Kupa találkozón, tavaly pedig Ukrajnába vezetett utunk. A Lviv elleni EL-meccs örök emlék marad! Azon a mérkőzésen találkoztunk Lasztiékkal és elhatároztuk, hogy mi is belépünk a Fanclubba. Az elhatározást idén tett követte, és a 2011. május 12-i Hoffenherim elleni idegenbeli összecsapás volt az első, amelyre már a BVB Fanclub Ungarn tagjaiként utazhattunk ki!

A müncheni utazás ötlete visszanyúlik 2010. szeptemberébe, mikor is Laszti és Bazsi társaságában elmentünk a világ végébe Ukrajnába EL mérkőzésre. Amit a  900 dortmundi szurkoló művelt szurkolás terén, arra ösztönzött, hogy egy komoly idegenbeli meccsre is elmenjünk. Így jött az ötlet, hogy 2011. február 26-án, irány München!
Természetesen megkerestem Zlotyit, hogy milyen esélyem van a jegyek beszerzésére. Ő nagy vonalúan azt mondta, biztosan lesznek jegyek, mert rajtunk kívül senki nem jelentkezett erre a mérkőzésre, mindenki a DERBY-re készül! Elérkezett a nagy nap, útra keltünk Münchenbe!

Ugyebár, mint a legtöbb férfi a párom is foci őrült. Meccs meccs hátán, élőben, TV-ben. Hát és mit látni a TV-ben? Azt hogy a Dortmundi stadionban fergeteges a hangulat! Egyre többet néztük a TV-ben a Dortmundi meccseket, s hát megszerettük igen.
Gondoltam meglepem karácsonyra, mert mindig azt emlegette, hogy egyszer ki szeretne oda menni meccsre.
Hát sikerült! Megszerveztem a  3 napos utunkat Dortmundba. (Természetesen azt ne felejtsük el, hogy rengeteg segítséget köszönhetek a BVB Fanclubosoknak) Péntek este értünk ki.
Eljött a nagy nap. 2011. febr. 19. Dortmund - St-Pauli

Történetem talán ott érdemes kezdeni, hogy utoljára több mint egy éve, a Freiburg elleni centenáriumi találkozón voltam Dortmund meccsen, de talán megbocsátják ezt nekem a társak, hiszen első a családom.
Az elmúlt egy évben több útra is szerettem volna menni, de végül mindig úgy hozta az élet, hogy kimaradtam belőle, viszont a derbyre már jó előre készültem, és jó előre elhatároztam, hogy most bizony ott kell lennem a szentélyben.

Még szerencse, hogy nem csak én, hanem még másik 36! társam gondolta így, ami viszont több mint kellemes érzés.