Már hetekkel ezelőtt elkezdődött a szervezkedés, hogy az esetleges bajnokavató mérkőzést együtt nézzük majd. Előtte még a Freiburg elleni mérkőzést néztük meg együtt (bár én sajnos nem tudtam jelen lenni), ahol szokás szerint remek volt a hangulat, de mindenki egyetértett abban, hogy egy esetleges bajnokavatót nem szabad kihagyni. Ment az agyalás, hogy melyik meccsen lehetünk bajnokok, míg végül is a Nürnberg elleni találkozóra esett a választás.
Igen ám, de idő közben 4 biztos résztvevőnk úgy döntött, hogy nem TV-n, hanem élőben fogja megnézni a mérkőzést. (a mázlisták)

Ez azonban nem szegte kedvünket, és úgy döntöttünk, hogy kibővítjük a címzettek körét, és másokat hívunk a „privát” meccsnézésre.

Mitől lett ez „privát” meccsnézés?
Az egyik klubtársunk felajánlotta, hogy náluk nézzük meg a meccset, sör, Jagert biztosít, és a kedvese még némi kajával is ellát minket.
Ilyen ajánlatot persze nem lehet kihagyni, azonban az ajánlat hátránya pont az volt, hogy max. csak 8-an fértünk el a lakásban a TV előtt, így nagyobb létszámot nem is tudtunk mozgósítani.

Összeállt a létszám, és eljött az a bizonyos szombati nap.

Én 14:00 körül indultam el otthonról, még felhívtam előtte a kiutazó csapatot, akik már sör túladagolásban voltak, és nagyon-nagyon bíztak benne, hogy meglesz a bajnoki cím.

A Népstadionnál Lasztival, majd pár perc múlva Vidisjanival találkoztunk, majd megint pár perc múlva a Balla család két tagjával, így lényegében egyszerre 5-en estünk be Csabihoz.
A gyors sörök elfogyasztása után a Jager is előkerült, amiből persze muszáj volt előre inni.

A mérkőzés elején nem voltunk nyugodtak, de aztán jött Barrios gólja, és a hangulat egy csapásra remek lett. Közben a laptopon a Kusen mérkőzését követtük, és vártuk a pozitív híreket.
Aztán jött Lewa gólja, és akkor már tudtuk, hogy a mi részünk teljesítve van, már csak a Köln csapatának kellene valamit virítani.

A második félidőben aztán egyszer csak mozgolódás látszódott a stadionban, mintha valami történt volna, és abban a pillanatban a laptop jelzett: GÓL született a Köln mérkőzésén!
Nem kellett megnézni (azért megnéztük persze), hogy tudjuk, VEZET A KÖLN!

A hangulat innen már tényleg fantasztikus volt. Írtunk a kint tartózkodó embereknek is, de ugye teljesen feleslegesen, pontosan tudták ők, hogy mi történik Kölnben.

Aztán jött a hír, hogy 2-0, és mindenki tudta:

DEUTSCHER MEISTER IST NUR DER BVB!

A mérkőzésből még volt hátra, mi azonban már megkezdtük az ünneplést, és a tömeg is így tett.

A mérkőzés végén előkerült a rejtett pezsgő is a hűtőből, koccintottunk, és tovább ünnepeltünk.

Közben a kinti társainkat is felhívtuk, akik élő közvetítést adtak a kinti hangulatról, mert a TV sajnos „csak” 20-30 percig közvetítette a dolgot, utána elkapcsoltak.
Fantasztikus volt hallani és egy ideig látni az ünneplő tömeget.

A buli végeztével hazafelé vettük az irányt, és lélekben már az utolsó fordulóra készülődött mindenki.

Szeretném ezúton is megköszönni Csabi felajánlását, aki rendelkezésre bocsájtotta a kis lakását a csapatnak, hogy ételt és italt biztosított (ebben azért az asszonynak is volt szerepe persze), és hogy lezsírozta a bajnoki címet a csapattal.

Felejthetetlen meccsnézés volt ez, ami remekül megalapozta a jövő heti utazásunkat is.

DEUTSCHER MEISTER IST NUR DER BVB!

A végére pedig még néhány kép a találkozóról: