Westfalenstadion

30 évvel ezelőtt az emberek kinevették volna a dortmundiakat, ha azt mondják, hogy egy 80.000 férőhelyes futballszentélyük lesz, mely hatalmas üveghomlokzattal, gyepfűtéssel, valamint Európa legnagyobb állótribünjével fog rendelkezni. Ma a Strobelallee-n található Németország egyik legnagyobb futballstadionja, melynek befogadóképessége 80.708 fő. A gigantikus építmény csaknem tönkre tette a klub anyagi helyzetét, de szerencsére 2006 májusa óta egy megoldott fejezet lett a csapat történetében.

Az építményt a Strobelallee-n a szurkolók egyszerűen Templomnak/Szentélynek nevezik, ám a sajtótól, profiktól és a kiválóságoktól sem ritka a „legszebb stadion a köztársaságban” jelző. A stadion a harmadik átépítés után Európa egyik legnagyobb és legkényelmesebb arénájává vált. Az átalakítás hosszú folyamata a 2006-os, Németországban rendezendő világbajnokság miatti utolsó építkezésben érte el csúcspontját.

A stadion története 40 évvel ezelőtt kezdődött, egészen pontosan 1965. április 5-én. Négy hosszú évig tartott a megbeszélés az akkoriban nemrég átvett Rote Erde Aréna bővítéséről és a modernizálásról. A város pénzügyi vezetősége azonban azt javasolta, hogy a Rote Erde felújítása helyett inkább egy új stadiont építsenek fel a légfürdő és a két nyugati edzőpálya helyén. Ezzel elhárult az első akadály az új stadion útjából, melyet a hivatalos nyelvhasználatban csak „ikerstadion”-ként emlegettek, mivel a tervek szerint a Rote Erdével párhuzamosan épült volna meg.

A végső lökést az új stadion felépítésének tervében az adta meg, hogy Köln városa 1970-ben feladta a helyi futballpálya felújításának tervét, ezzel szabad utat biztosítva a közelben található Dortmundnak. A Ruhr-vidéki város a négy évvel később rendezendő világbajnokságon így jó reklámot csinálhatott magának. Ez a változás azonban felkészületlenül érte a Német Labdarúgó Szövetséget, mely így nem tudta anyagilag támogatni a Westfalenstadion felépítését.

1974. április 2-án, - kilenc évvel a városi bizottság döntése után - végre eljött a nagy pillanat: a Westfalenstadion 54.000 (többnyire álló) embernek adott helyet egy, a schalke 04 elleni barátságos mérkőzésen. Az új építmény a mai napig semmit sem veszített a varázsából, sőt: a riporterek még mindig a „német labdarúgás Scalájáról” áradoznak, amikor a közvetítőállásban ülnek. A pálya közelsége, a fedett lelátók miatti remek akusztika, valamint a helyi szurkolók fanatizmusa: többek között ezek a dolgok gondoskodnak a létesítménybe kilátogató nézők elragadtatásáról, valamint arról, hogy az ellenfelek már a mérkőzés előtt „remegő lábakkal” futnak ki a játéktérre. Egy 2006 májusában elvégzett közvélemény kutatás szerint a Bundesliga játékosok 26%-a szerint a Westfalenstadion a leghangulatosabb aréna. Ennél csak a Hamburg stadionja büszkélkedhet jobb mutatóval, a HSV erődítménye az élvonalbeli játékosok 27%-ának a kedvence.

Szigorúan véve a Signal Iduna Park történelme 1961-ig vezethető vissza, a sportbizottság ugyanis ekkor foglalkozott először a Rote Erde kibővítésének ötletével. Ekkor azonban a körzetben történő szerkezetváltozás miatt (a szén és az acélgyártás válságba került) igencsak kevés pénz volt a klub kasszájában, s emiatt az egyesület vezetősége 10 évig lezárta a stadionátépítés tervének ügyét. A város vezetősége csak 1971. október 4-én vetette fel újra az ötletet, ám ennél gyorsabban nem lehetett megoldani az építés miatt felhalmozódó pénzügyi kérdéseket.

Bár a Német Labdarúgó Szövetség már 1966-ben megkapta a ’74-es világbajnoksághoz szükséges támogatást, úgy tűnt, hogy mégsem tudja támogatni a dortmundi stadion felépítését. A tanácsok és a pénzhiány ellenére a BVB vezetősége folyamatosan kereste a megoldást és a lehetőséget arra, hogy spórolni tudjon az új stadionra. 

Végül is a döntő áttörés 1970 májusában történt meg, ekkor javasolta azt ugyanis Erich Rüttel, a sportosztály vezetője, hogy a montreali stadionokhoz hasonlóan az olcsóbb, ám nem igénytelenebb, raklapokat felhasználó technikával építsék fel a dortmundi arénát. A költségek így szinte csak fele akkorára rúgtak, mint a korábbi tervek szerint: a számítások alapján „csak” 27 millió német Márkába került volna az építmény. Az építkezésekre végül hétmillió Márkával többet kellett áldozni.

Öt hónappal Rüttel felvetése után, 1970. október 19-én végül a tanács előtt is zöld utat kapott az ötlet, így a következő évben megkezdődhettek a munkálatok. Az építkezések17 millió Euróba kerültek, ennek az összegnek több mint 80%-át adományokból fedezte a vezetőség. A város 3 millió Márkával támogatta a csapatot, mivel még időben észrevette, hogy az 1974-es világbajnokság talán az egyetlen esélyt szolgáltatja arra, hogy Dortmundnak egy modern stadionja legyen. A BVB-nek tehát óriási szerencséje volt, hogy épp akkoriban rendeztek Németországban világbajnokságot, ugyanis ha nincs a torna, az egyesület nem kapott volna támogatást sem az államtól, sem a város vezetőségétől. Az építkezések alatt azonban nem ment minden rendben, mivel a stadion déli kanyarulatában a tribün már hamar károsodásokat mutatott, s emiatt le kellett bontatni. „A tribün leépítése miatt 25.000-rel csökkent a stadion befogadóképessége. ” – állt a tervezőbizottság egyik papírjában.

Ennek ellenére a Westfalenstadion 54.000 embert tudott befogadni, ám ebből a kezdeti időszakban csak 17.000 volt állóhely. A klub akkori elnökének, Heinz Günthernek köszönhetően a nézőtér nagy része (47.000 hely) fedett volt, ami abban az időben nagy ritkaságnak számított.

A ’74-es világbajnokságon Zaire, Skócia, Svédország, Brazília és Hollandia is játszott mérkőzést Dortmundban, ahol ennek köszönhetően az 50-es és 60-as évek dicső korszakához hasonlóan ismét kitört a futball láz. A VB utáni idényben, amikor a BVB a másodosztályban szerepelt, nem volt ritka, hogy 45.000 szurkoló látogatott ki a hétvégi bajnoki meccsre a Westfalenstadionba, s ez a szám több mint háromszorosa volt a Rote Erde befogadóképességének. A stadion nagy kihasználtságából természetesen maga a klub is rengeteget profitált, a jegyeladásokból befolyó pénzösszegeknek köszönhetően ugyanis stabilizálódott az egyesület anyagi háttere. Két évvel később a Borussia ismét az első osztályban játszhatott, 1983-ben visszatért a nemzetközi porondra, 1989-ben Német Kupát nyert, ’95-ben, ’96-ban és 2002-ben pedig elhódította a salátástálat is. A BVB ez idő alatt háromszor szerepelt nemzetközi kupadöntőben, s ezek közül a legfontosabbat, az 1997-es Juventus elleni BL döntőt meg is nyerte.

A stadion a 70-es évekbeli nagy építkezéseket követően 18 évig ugyanabban az állapotban maradt. 1992-től kezdve azonban szinte folyamatosan folynak a munkálatok, azóta már ötször átépítették a Westfalenstadiont. Az 1992-es átépítésnek köszönhetően a stadion befogadóképessége 42.800-ra csökkent, cserébe viszont az északi lelátó állóhelyeit székekkel töltötték fel. Három évvel később ismét építkezések zajai hallatszódhattak ki az erődítményből, akkor ugyanis 6000 ülőhellyel bővítették a keleti és a nyugati tribünt. A második nagy átépítési szakasz 1999-ben volt, a munkálatok befejeztével ekkor már 68.600 embernek tudott helyet biztosítani a stadion. Ebben az évben építették fel a híres Südtribünét, mely 24.454 helyével Európa legnagyobb állótribünje lett. Nemzetközi meccsekre és a világversenyekre ezeket az állóhelyeket ülőhelyekké lehet átalakítani.

2002. május 6-én befejeződtek a stadion sarkainak beépítésén folyó munkálatok is. Ekkor fúrták be a földbe azokat a nagy oszlopokat, melyek azt a 3000 tonnányi terhelést is elbírják, amit a fedett lelátó helyez rá. Ezek a cövekek támasztják meg továbbá a sarkokban található lépcsőházakat is. Egy másik nagyon alapos mérnöki munkát igénylő feladat volt a stadion befedése. Eddig az épületen belül voltak azok a pillérek, melyek a tetőszerkezetet támasztották, ám ezek az oszlopok zavarták az új ülőhelyekről a pályára való látást, ezért a tervezők ezeket a cövekeket kivették, és a stadionon kívülre helyezték.

Ezt a célt szolgálja tehát a Westfalenstadion mellett található nyolc acéloszlop.

A 2003. szeptember 13-án befejeződő harmadik átépítés további 14.000 hellyel bővítette az építmény befogadóképességét. Szintén a 2003-as építkezések alkalmával a vendégszektort is felújították és kibővítették: a Signal Iduna Park 3.450 vendég szimpatizánsnak képes helyet biztosítani, ennél több, a csapatát idegenbe is elkísérő szurkolót semelyik másik Bundesliga együttes stadionja sem tud befogadni. Ennek ellenére természetesen a vendégszurkolók csak egy nagyon kis részét teszik ki a meccsekre kilátogató nézőknek.

A nyolc, 62 méter magas külső támasztó oszlop ma már messziről is látható a városon belülről. Ehhez hozzájön még az az 52 darab, 3,5 méter magas betű, mely a stadion névadó szponzorát reklámozza. Ezek a betűk nap közben feketék, éjszaka pedig fehér fényben pompáznak.

A BVB hívek az átépítések után büszkén vették birtokukba hőn szeretett csapatuk új otthonát. A tavalyi szezonban elért mesés nézőszám rekordok mindenesetre magukért beszélnek. Többek között a lélegzetelállító épület, valamint a fantasztikus szurkolás a két legfőbb erénye a Dortmund hazai meccseinek. A Signal Iduna Parkot utoljára a 2006-os, Németország által rendezett világbajnokság miatt építették át, jelenleg 80.708 nézőt képes egyszerre befogadni.


SIGNAL IDUNA PARK: új név, régi otthon

A Westfalenstadiont 2005. december 1-jén átnevezték Signal Iduna Parkká. A biztosítási és pénzügyi szolgáltató, melynek központjai Hamburgban és Dortmundban vannak, már több éve szoros kapcsolatban volt a BVB-vel, ugyanis már korábban is szponzorálta a vesztfáliai csapatot. A cégnek 2011. június 31-ig van szerződése ahhoz, hogy ők legyenek Németország legnagyobb futballstadionjának névadó-szponzorai.

„A cég új emblémája teljes mértékben figyelembe veszi a BVB hagyományait. Most már ezek vállalatunk új színei, a fekete-sárga felváltotta a kéket. ” – mondta Reinhold Schulte, a cég vezérigazgatója. „Tudjuk, hogy hogyan érez a város és a BVB szurkolók, valamint azzal is tisztában vagyunk, hogy az aréna átnevezését nem mindenki tudta könnyen elfogadni. ”

A hagyományt és elismerést erősítő lépés még, hogy 2009 decemberében műemlékké nyilvánították a déli lelátót. (Südtribüne)

„2009-ben ünnepli az egyesület a fennállásának 100. évfordulóját, a 25 ezer férőhelyes déli nézőtér pedig Európa legnagyobb szabadtéri állótribünje, amely nagy múltjával a szurkolók és a csapat kötődését jelképezi” - jelentette ki Ullrich Sierau főpolgármester.



Képek a régi és új stadionról, belülről, kívülről, építkezésről, és minden másról: